This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Dickinson, Emily: (Van számos külvilági Hang,) ((Of all the Sounds despatched abroad,) in Hungarian)

Portre of Dickinson, Emily

(Of all the Sounds despatched abroad,) (English)

Of all the Sounds despatched abroad,
There's not a Charge to me
Like that old measure in the Boughs —
That phraseless Melody —
The Wind does — working like a Hand,
Whose fingers Comb the Sky —
Then quiver down — with tufts of Tune —
Permitted Gods, and me —

Inheritance, it is, to us —
Beyond the Art to Earn —
Beyond the trait to take away
By Robber, since the Gain
Is gotten not of fingers —
And inner than the Bone —
Hid golden, for the whole of Days,
And even in the Urn,
I cannot vouch the merry Dust
Do not arise and play
In some odd fashion of its own,
Some quainter Holiday,
When Winds go round and round in Bands —
And thrum upon the door,
And Birds take places, overhead,
To bear them Orchestra.

I crave Him grace of Summer Boughs,
If such an Outcast be —
Who never heard that fleshless Chant —
Rise — solemn — on the Tree,
As if some Caravan of Sound
Off Deserts, in the Sky,
Had parted Rank,
Then knit, and swept —
In Seamless Company —
   
   
(1862)



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttps://en.wikisource.org/wiki/ Of_all_the_Sounds_despatched_abroad,

(Van számos külvilági Hang,) (Hungarian)

   
Van számos külvilági Hang,
Eggyük — Parancsszavam:
Az Ágak ódon ritmusa —
Dallam, mondattalan —
Ha Szél zenél — zenészi Kéz
Penget az Egeken —
Majd lecikáz — Dalgomolyok —
Nem-tilos Istenek, velem —

Örökség mindez minekünk —
Nem Művészbérremény —
Nem vágd-zsebre-s-usgyi-szaladj
Mint Rabló, mert bár Szerzemény
Nem csaklizza el ujj azt —
Bensőbb az mint a Csont —
Napok-teljességére-Kincs.
S ha őrzi Urna, Hant,
Nem ígérem, hogy sose fog
Játszani víg Porom
Bizarrul ahogy már szokott
Bohó Ünnepnapon,
Mikor száz Szél kereng —
S ajtót ver, furcsa kar,
S a fejünk felett Madarak
Mert ők a Zenekar.

Kívánok Nyári Ág-kegyet
Annak ki Pária
Kihez nem szólt ily — testtelen —
Díszzenét soha Fa,
Mint hogyha nagy Hang-Karavánt
Szel ketté Sivatag
S az Égbe tart,
Majd összeforr —
Egyetlen Társulat —

    
    
Örökség mindez minekünk: feltehetőleg: „minekünk költőknek”; a vers első két sora igazolni látszik ezt az értelmezést: ’a „külső” hangok, azaz a minket körülvevő természeti hangok közül egy sem olyan megbizatás, feladat számomra, mint a faágak között fütyörésző szél melódiája’. Milyen megbizatás? Költői megbizatás, az, hogy írnia kell; fentről jövő, ellenállhatatlan inspiráció nyomása alatt. (A Charge, = Megbizatás, szó azt is jelenti, hogy „teher, tehertétel".)

Emily Dickinson 1862-ben elküldte néhány versét egy szakértőnek, hogy ugyan mondaná már meg neki, hogy hát mit is ér ez az ő költészete. A szakértő azt válaszolta, hogy nagyon eredetiek a versei, éppen ezért érthetetlenek és semmiféle kategórába sem skatulyázhatók be. Mindez tökéletesen igaz, csak ebből nem azt a következtetést vonta le a szakértő, hogy akkor tehát rohanvást ki kell adni E.D. verseit, hanem azt, hogy — közölhetetlenek! Hogy micsoda állatok tudunk lenni mi, okos entellektüelek! Rettegek, mert könnyen meglehet, hogy én is ugyanezt a marhaságot írtam volna E.D.-nak 158 évvel ezelőtt mint  hűdeokos „szakértő"... De ez szerencsére nem térítette el útjáról a szakértőknél okosabb költőnket. A szakértőnek adott válaszaiból és több verséből kiderül, hogy tökéletesen tisztában volt ő saját költészetének értékével, és az elismert költők közé sorolta magát, noha soha többé nem próbálta meg publikálni a műveit, fütyült már ő a publikálásra (savanyú a szőlő? persze, de nem csak azért!), csak írt, írt élete végéig, összesen közel 1800 verset... Kinek írt? Az angyaloknak-e, akikben nyilván nem hitt? Istennek-e, akiben talán hitt a maga módján, de aligha hitte azt, hogy Istent érdeklik az ő versei, bár ki tudja... A vers mindenesetre a „nem-tilos istenekről" beszél, feltehetőleg az ókori görög istenekről, akiknek a nevét egyáltalán nem volt tilos „hiába" azaz „hivatalosan" legitimizált ok nélkül a szánkra venni...

Nem ígérem, hogy sose fog, ti. játszani = vígan verselni tovább  a sírban vagy a hamvvederben. Ez persze vicc, groteszk akasztófahumor, mégis vérfagyasztó. És az a sivatagi Hang-Karaván, amely kettéválik és újra egyesül... ha jól értettem ezt, ami nem biztos, de remélem, hogy jól értettem.  Elképesztő költő, a legelképesztőbb, és nagy. Férfiúi felsőbbrendűségi komplexumom a porban hever.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap