Dickinson, Emily: (Szálljon bár ami száll —) (Some things that fly there be — 89 in Hungarian)

Some things that fly there be —
Birds — Hours — the Bumblebee —
Of these no Elegy.

Some things that stay there be —
Grief — Hills — Eternity —
Nor this behooveth me.

There are that resting, rise.
Can I expound the skies?
How still the Riddle lies!

Szálljon bár ami száll —
Méhraj — Idő — Madár —
Ódát itt nem talál.

Várjon rám ami vár —
Öröklét — Hegy — Halál —
Versem annak se jár.

S mi nyugszik s újra kel?
Egeket zengjek el?
A Rejtély lent hever!
   
   
   
„„Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak.” Emily Dickinson itt szemrebbenés nélkül „hazudik”, de olyan nyilvánvalóan, olyan könnyű rajtafogni, hogy az már gyanús: hiszen számos verse éppenséggel méhekről, madarakról, hegyekről, halálról és hasonlókról szól! Lehet, hogy csak most, ebben a versben tartózkodik a méhektől, madaraktól stb., nem pedig amúgy általában. De nekem sokkal jobban tetszenék valami váratlanabb, komplexebb magyarázat...

Öröklét — Hegy — Halál —. Ered.: Gyász — Dombok — Öröklét —.

S mi nyugszik s újra kel? Ered.: Van olyasmi, ami elnyugodván újra felkel (= feltámad).

A Rejtély lent hever! Ered.: Milyen nyugodtan heverészik a Rejtély! Vagy: Hogyan fekszik (= nyugszik, nem zavartatva magát = pihen megfejthetetlenül) tovább (still) a Rejtély. Így értem én. Feltehetőleg lehet máshogyan is; ez benne a szép, ez benne a nagy (ez is, nem csak ez).

A vers keletkezésének éve 1859.