Dickinson, Emily: (Hogy csorog ó Hegyen az Alkony) ((How the old Mountains drip with Sunset) in Hungarian)
(How the old Mountains drip with Sunset) (English)How the old Mountains drip with Sunset How the old Steeples hand the Scarlet Then, how the Fire ebbs like Billows — How a small Dusk crawls on the Village How it is Night — in Nest and Kennel — These are the Visions flitted Guido —
|
(Hogy csorog ó Hegyen az Alkony) (Hungarian)Hogy csorog ó Hegyen az Alkony Sok ó Toronytól kapja Színét Hogy ül a Tűz el mint a Hullám Hogy fut a Falun nyúlt Homálya Micsoda Éj Fészekben, Ólban — Ilyenek Guido Víziói — Guido: talán Guido Reni, Domenichino sokkal sikeresebb kortársa. Domenichino kénytelen volt nevetséges honoráriumokért festeni, talán ezért ’ragadt aranyba’ (ered.: „eldobta az ecsetet, mert megbénította az arany”). Nem értem, mi köze van ennek a színek és fények festéséhez; azt lehetne gondolni, hogy Domenichino festményein túlteng a középkori szentképeken örökösen jelenvaló, de a XVII. században már évszázadok óta elavult aranyözön, de szó sincs semmi ilyesmiről Domenichino festményein. Úgy látszik, az „arany” mégis csak inkább Domenichino anyagi sikertelenségére céloz — de hát az még kevésbé tartozik ide. Hogy azt akarja sugallni, hogy ő még sokkal kevesebb aranyat kap azokat a régi festői víziókat messze túlszárnyaló vízióiért, azt nem hiszem. Talán csak azt akarja sugallni Emily Dickinson, hogy az, ahogyan ő látja a naplementét, az vízió, mint a festők víziói. Csak hogy az ő víziói sokkal inkább emlékeztetnek jóval őutána élt modern festők vízióira, mint régi festők képeire. Az is furcsa, hogy éppen a színorgiáiról híres Tiziant (Tizianot) említi a vers végén, pedig ott már vak sötét van, meghaltak a színek, „minden tehén fekete”... De végül is a lényeg nem a művészettörténet, hanem a „vízió” fogalma, az itt a kulcsszó, bár művészettörténet nélkül is világos volna, hogy a vers vízió, a naplemente fantáziaszerű kivetítése. (Igazuk volt a fafejűeknek: Emily Dickinson tényleg dilettáns költő — de zseniális dilettáns, minden profi költőnél, minden poeta doctusnál eredetibb. Gyakran groteszk, márpedig a groteszkséget nagyon is szeretjük manapság — csakhogy ő groteszknek sem „fórsriftos", nem profigroteszk, nem divatgroteszk...)
|