Dickinson, Emily: (Hogy csorog ó Hegyen az Alkony) ((How the old Mountains drip with Sunset) in Hungarian)
|
(How the old Mountains drip with Sunset) (English)How the old Mountains drip with Sunset How the old Steeples hand the Scarlet Then, how the Fire ebbs like Billows — How a small Dusk crawls on the Village How it is Night — in Nest and Kennel — These are the Visions flitted Guido —
|
(Hogy csorog ó Hegyen az Alkony) (Hungarian)Hogy csorog ó Hegyen az Alkony Sok ó Toronytól kapja Színét Hogy ül a Tűz el mint a Hullám Hogy fut a Falun nyúlt Homálya Micsoda Éj Fészekben, Ólban — Ilyenek Guido Víziói — Guido: talán Guido Reni, Domenichino sokkal sikeresebb kortársa. Domenichino kénytelen volt nevetséges honoráriumokért festeni, talán ezért ’ragadt aranyba’ (ered.: „eldobta az ecsetet, mert megbénította az arany”). Nem értem, mi köze van ennek a színek és fények festéséhez; azt lehetne gondolni, hogy Domenichino festményein túlteng a középkori szentképeken örökösen jelenvaló, de a XVII. században már évszázadok óta elavult aranyözön, de szó sincs semmi ilyesmiről Domenichino festményein. Úgy látszik, az „arany” mégis csak inkább Domenichino anyagi sikertelenségére céloz — de hát az még kevésbé tartozik ide. Hogy azt akarja sugallni, hogy ő még sokkal kevesebb aranyat kap azokat a régi festői víziókat messze túlszárnyaló vízióiért, azt nem hiszem. Talán csak azt akarja sugallni Emily Dickinson, hogy az, ahogyan ő látja a naplementét, az vízió, mint a festők víziói. Csak hogy az ő víziói sokkal inkább emlékeztetnek jóval őutána élt modern festők vízióira, mint régi festők képeire. Az is furcsa, hogy éppen a színorgiáiról híres Tiziant (Tizianot) említi a vers végén, pedig ott már vak sötét van, meghaltak a színek, „minden tehén fekete”... De végül is a lényeg nem a művészettörténet, hanem a „vízió” fogalma, az itt a kulcsszó, bár művészettörténet nélkül is világos volna, hogy a vers vízió, a naplemente fantáziaszerű kivetítése. (Igazuk volt a fafejűeknek: Emily Dickinson tényleg dilettáns költő — de zseniális dilettáns, minden profi költőnél, minden poeta doctusnál eredetibb. Gyakran groteszk, márpedig a groteszkséget nagyon is szeretjük manapság — csakhogy ő groteszknek sem „fórsriftos", nem profigroteszk, nem divatgroteszk...)
|