Dickinson, Emily: (Egy Pók varrt Éjjelen) ((A Spider sewed at Night) in Hungarian)

A Spider sewed at Night
Without a Light
Upon an Arc of White.

If Ruff it was of Dame
Or Shroud of Gnome
Himself himself inform.

Of Immortality
His Strategy
Was Physiognomy.
   
   
(1869 körül)

Egy Pók varrt Éjjelen
És Fénytelen
Egy Fehér Ívre lenn.

Mi ez tán Főkötő
Vagy Törpe-Szemfedő
Magától kérdi ő.

És a Stratégia
Fiziognómia
Halunk-e, nem, soha.
   
   
   

Az a pók alighanem E. Dickinson maga: éjszaka „varrogat” (azaz, alighanem: verseket ír a félhomályban, az ismeretlenségben), azon töprengve, hogy ezzel vajon csak egy női „jelentéktelenségre" (saját magára) készít-e főkötőt (ered.: nőre való sálat), vagy egy törpe (ugyancsak saját maga) számára szemfedőt... A fiziognómia — arcisme — segítségével akarja megtudni, hogy vajon a második strófa igaz-e vagy pedig halhatatlan-e ő (mármint halhatatlan pók — azaz költő-e...) Nem tudom, hogyan deríthető ez ki a fiziognómia segítségével, talán bele van írva az arcvonásainkba, azt kell fürkésznünk, hogy megtudjuk, hogy mit ér az ember ha — pók (?)... — Egy másik, A Pók Művész bizonnyal kezdetű versében így szól a pókhoz: Te el nem ismert Géniusz, Add Kezed, tarts velem.

Inkább azt vártuk volna, hogy a pók sző, de az eredetiben az áll, hogy varr. A sálat meg a szemfedőt inkább varrják. A verset nem érdekli a pók jellege, természete, a pók-kép fejleszthetősége, csak „én" helyett azt írja, hogy „pók" (igaz, hogy ez már részletezés nélkül is szuggesztív): a pókhálóban nincs semmi sálszerű, sem semmi szemfedőszerű, a pókban semmi törpeszerű. Túlszerény költőnőnket csak saját maga érdekli... De vannak olyan versei is, amelyekben az ilyen kis jelentéktelen zug-lényecskék nem csak mint hogy úgymondjam szimbolikus metonymialehetőségek érdeklik: a gomba, a méh, az árvácska, a tücskök... Olykor egész kis mythológiát sző (azaz „varr"...) köréjük.