Dickinson, Emily: (Kapják csokrom Rabok —) (My nosegays are for Captives — 95 in Hungarian)

My nosegays are for Captives —
Dim — expectant eyes,
Fingers denied the plucking,
Patient till Paradise.

To such, if they should whisper
Of morning and the moor,
They bear no other errand,
And I, no other prayer.

Kapják csokrom Rabok —
Látni vágyó szemek,
Virágnemszedő ujjak,
Édent várók, türelmesek.

Súgniuk ha lehetne —
A holnapról s mi láp,
Más dolguk nincsen itt;
Nem tudok más imát.
   
   
   
Az első versszakot úgy-ahogy érteni vélem, a másodikból egy kukkot sem. Bizonyos illetőkkel ellentétben ez engem határozottan zavar. Mégis megpróbáltam kiókumulálni, hogy miről szólhat vajon, és én is lefordítottam; a fordítás hű annyiban, hogy ugyanolyan érthetetlen, mint az eredetije...

Csokrom kapják Rabok, ered.: Csokraim Raboknak szánvák. Csokraim = mondjuk: minden szimpátiám, lelkem egész melege; esetleg: a verseim — de hát azokat az íróasztalfiókjának írta, ez tehát kevéssé valószínű. — Kik azok a Rabok? Nyilván a földi lét kitaszítottjai, bármilyen értelemben. Lehet, hogy csak azok, akiket nem elégít ki a földi lét szellemi, lelki korlátozottsága. Nem szedhetnek virágot — = nincs részük semmi szépben —, türelmesen, panaszkodás nélkül várják, hogy mind ennek vége legyen és végre feljussanak a Paradicsomba.

2. versszak:

1. sor, szó szerint: Az ilyeneknek, ha suttoghatnának
2. sor: reggelről (= a feltámadásról, a földi lét rabságából való kiszabadulásról)
és a lápról (rossz, gyatra talajról, amelyen nem terem virág, lásd fent).

Hogy mi volna akkor, ha suttoghatnának, az nem derül ki, a mondatnak nem látom folytatását.

(Moor azt is jelenti, hogy kikötni a hajót; lehetséges, hogy E.D. főnévként hasznája a szót, és azt sugallja vele, hogy a Rabok hajója ide van láncolva, vagy azt, hogy alig várják, hogy végre levegyék a kábelt a kötélbakról, és elhajózhassanak. De ez nem nagyon valószínű.)

3. sor: Nincs más dolguk/küldetésük (ebben a kis földi kiruccanásban; ilyesmit sugall az „errand” szó).

4. sor: Nekem pedig nincs más imám (= nem segíthetek rajtuk emígy meditálgatva, esetleg: verselgetve). Értsd: annyit ér az egész, mint halottnak a csók, mondhatnánk cinikusan...

A vers keletkezésének éve 1859.