Dickinson, Emily: (Kapják csokrom Rabok —) (My nosegays are for Captives — 95 in Hungarian)
|
My nosegays are for Captives — 95 (English)My nosegays are for Captives —
|
(Kapják csokrom Rabok —) (Hungarian)Kapják csokrom Rabok — Súgniuk ha lehetne — Csokrom kapják Rabok, ered.: Csokraim Raboknak szánvák. Csokraim = mondjuk: minden szimpátiám, lelkem egész melege; esetleg: a verseim — de hát azokat az íróasztalfiókjának írta, ez tehát kevéssé valószínű. — Kik azok a Rabok? Nyilván a földi lét kitaszítottjai, bármilyen értelemben. Lehet, hogy csak azok, akiket nem elégít ki a földi lét szellemi, lelki korlátozottsága. Nem szedhetnek virágot — = nincs részük semmi szépben —, türelmesen, panaszkodás nélkül várják, hogy mind ennek vége legyen és végre feljussanak a Paradicsomba. 2. versszak: 1. sor, szó szerint: Az ilyeneknek, ha suttoghatnának Hogy mi volna akkor, ha suttoghatnának, az nem derül ki, a mondatnak nem látom folytatását. (Moor azt is jelenti, hogy kikötni a hajót; lehetséges, hogy E.D. főnévként hasznája a szót, és azt sugallja vele, hogy a Rabok hajója ide van láncolva, vagy azt, hogy alig várják, hogy végre levegyék a kábelt a kötélbakról, és elhajózhassanak. De ez nem nagyon valószínű.) 3. sor: Nincs más dolguk/küldetésük (ebben a kis földi kiruccanásban; ilyesmit sugall az „errand” szó). 4. sor: Nekem pedig nincs más imám (= nem segíthetek rajtuk emígy meditálgatva, esetleg: verselgetve). Értsd: annyit ér az egész, mint halottnak a csók, mondhatnánk cinikusan...
A vers keletkezésének éve 1859.
|