Dickinson, Emily: (Nincs zaj búsabb, nincs édesebb —) ((The saddest noise, the sweetest noise,) in Hungarian)

The saddest noise, the sweetest noise,
The maddest noise that grows, —
The birds, they make it in the spring,
At night's delicious close.

Between the March and April line —
That magical frontier
Beyond which summer hesitates,
Almost too heavenly near.

It makes us think of all the dead
That sauntered with us here,
By separation's sorcery
Made cruelly more dear.

It makes us think of what we had,
And what we now deplore.
We almost wish those siren throats
Would go and sing no more.

An ear can break a human heart
As quickly as a spear,
We wish the ear had not a heart
So dangerously near.
   
   
(A vers születésének dátuma ismeretlen)

Nincs zaj búsabb, nincs édesebb —
E zajt, őrületest, —
Tavasszal csapják madarak,
Ha jön jóízű est.

Március-április között
Mágikus a határ —
Túl szinte túl mennyközeli
Hát habozik a nyár.

Elénk idézi Voltjaink
Kik velünk jártak itt,
S kiket a válás-mágia
Kínzón megédesít.

Elénk idézi kincseink
Melyek már nincsenek.
Hogy szinte elnémítanánk
E baj-sziréneket.

Késnél a hang emberszivet
Apróbb ízekre szel.
Miért van dobhártyánk s szivünk
Oly vészesen közel?
   
   
   
    Az utolsó versszak alternatív fordítása (pontosabb):

Tőrnél a hang emberszivet
Gyorsabban szerteszel,
Csak ne volna fülünk s szivünk
Oly vészesen közel!
   
   
    (Szerteszel, ered.: gyorsabban tör össze.)