Dickinson, Emily: A százszorszép eped napért, (The daisy follows soft the sun, 106 in Hungarian)

The daisy follows soft the sun,
    And when his golden walk is done,
  Sits shyly at his feet.
He, walking, finds the flower near.
"Wherefore, marauder, art thou here ?
  "Because, sir, love is sweet !"

We are the flower, Thou the sun !
Forgive us, if as days decline,
  We nearer steal to Thee, —
Enamoured of the parting west,
The peace, the flight, the amethyst,
  Night's possibility !

A százszorszép eped napért,
   S ha arany útja véget ért,
   Lábához ülne lenn.
Belebotlik a nap. „Hohó,
Mért kushadsz itt, te nap-lopó?”
   „Mert jó a szerelem!”

Virág vagyunk, a nap Te vagy!
Bocsásd meg: a nap el ha megy,
   Hozzád húzódni kéj, —
Vágyunk nyugat, mi fényt szakaszt,
Béke, lebegés, ametiszt,
   Lehetőség az éj!
   
   
   
Ametiszt: éjszín, sötét-lilás féldrágakő.
   
   
A vers 1859 körül keletkezett.