Dickinson, Emily: (Hajcsizni! tiszta sor.) (Good night, because we must, 114 in Hungarian)
Good night, because we must, 114 (English)Good night, because we must,
|
(Hajcsizni! tiszta sor.) (Hungarian) Hetyke, Hetyke Angyal, 1. sor, szó szerint: „Jóccakát, mert muszáj nekünk." Mit muszáj? Nyilván: mint az „Ó jaj, meg kell halni” Babitstól, de panaszszó, ó jaj nélkül. „De komplikált a por”: az a por, amivé leszünk, a porhüvelyünk. Sőt talán még inkább: az a pur eſ chomuv, ami uogmuc, az a por és hamu, ami vagyunk. Hogy miért tartja komplikáltnak, azt nem tudom; talán azt gondolja, hogy egyszerűbb volna, ha egyáltalán nem volna porhüvelyünk, testünk, és tisztán szellemi lényként jönnénk le és mennénk vissza az égbe, a szokásos közbülső herce-hurcák, mizériák, gyermek- és felnőttkori pofonok, komplikációk nélkül. 3-4. sor: Mennék megtudni: Mit? Azt, hogy milyen a halál, vagy hogy mi a helyzet odafönt. Ez alighanem azt jelenti, hogy csak azért szeretne meghalni, hogy megtudja, milyen az a meghalás, vagy hogy milyen odafent, de csak amúgy inkognitóban, azaz (talán): nem véglegesen, úgy, hogy ne tudják, hogy ő az, mert ő még csak látogatóba jött, még nem jött el végleges elhalálozásának ideje. (?) Nem tennék ezret egy ellen, hogy ezt jelenti, de valószínű. Ez mindenesetre lehetséges értelmezés. Angyal, ered.: szeráf = az angyalok egyik fajtája, tűzangyal. Elillan, kitér költőnk elől, nem akar válaszolni vagy megmutatni neki, amire kíváncsi. Hogy miért utal egy angyalra többes számú igével az utolsó előtti sorban, azt nem tudom, de a Bibliából tudható, hogy nem csak egy szeráf van. Talán látott egy angyalt, oda akart menni hozzá, de az angyal udvariatlanul kitért előle, fütyült rá, és ebből Emily kitalálta, hogy a többi angyal sem lesz közlékenyebb. Az is lehet, hogy az angyaloknak nincs jól körülhatárolt egyéniségük, valahogyan át-átfolynak egymásba, egy szeráf tehát nem is egy szeráf, hanem mindjárt a szeráfok egész kategóriája... A szeráfokról tényleg inkább többes számban szoktak beszélni. Miért épp szeráf? vannak másfajta angyalok is. Nos, talán egyszerűen azért, mert az alliterál a saucy-val (= pajkos, csintalan, hetyke, szemtelen), de talán a „tűz"-ségnek is van itt valami jelentősége. Ez a negatív tapasztalat, ez az angyalgőg egyáltalán nem szegi kedvét költőnknek, sőt: familiáris stílusban, mintha csak a szomszédasszonyt kérné meg egy kis közbenjárásra, felszól az angyaloknál sokkal magasabb instanciának, magának Istennek, hogy ugyan hasson már oda egy kicsit, hogy szóba álljanak vele azok a fránya angyalok... Ez humor vagy önirónia. Nem harsány humor, de humor. Szent humor, szent blődlizés...
|