Dickinson, Emily: (Az Alpok — nem láttam soha —) (In lands I never saw — they say 124 in Hungarian)

In lands I never saw — they say
Immortal Alps look down —
Whose Bonnets touch the firmament —
Whose Sandals touch the town —

Meek at whose everlasting feet
A Myriad Daisy play —
Which, Sir, are you and which am I
Upon an August day?

Az Alpok — nem láttam soha —
Örök sziklafalak —
Sipkáik eget böködők —
Csizmáik falvakat —

Halhatatlan hegyláb alatt
Virág, szerény nagyon —
Melyik melyik, én s Ön, Uram,
E szép nyári napon?
   
   
   
(Kizárólag az életrajzi érdekesség nem pedig a vers jobb érthetősége kedvéért — hiszen kivételesen érthető az jegyzetek nélkül is — jegyzem meg, hogy az „Ön”, a vers címzettje, az egy bizonyos úr, nagytekintélyű folyóiratfőszerkesztő; Emily Dickinson mindig nagy elragadtatással nézett fel rá, de ebből a versből úgy látszik, hogy mégsem 100 %-ig egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül: hogy azért mégsem volt számára annyira egyértelmű, hogy melyikük a hegycsúcs és melyikük a szerény virág [ered.: margaréta], vagyis hogy melyiküknek illik felnéznie a másikra... [Az eredetiben „A halhatatlan Alpok néznek le”, föntről lefelé.] Mindazonáltal úgy tűnik, hogy pici margaréta-lelkű, jólnevelt zsenink végülis nem küldte el a verset az intellektuális hegyóriásnak...)
   
   
(A vers 1859 körül keletkezett)