Dickinson, Emily: (Egy pór — megtört — csuparongy szív —) (A poor — torn heart — a tattered heart — 78 in Hungarian)

A poor — torn heart — a tattered heart —
That sat it down to rest —
Nor noticed that the Ebbing Day
Flowed silver to the West —
Nor noticed Night did soft descend —
Nor Constellation burn —
Intent upon the vision
Of latitudes unknown.

The angels — happening that way
This dusty heart espied —
Tenderly took it up from toil
And carried it to God —
There — sandals for the Barefoot —
There — gathered from the gales —
Do the blue havens by the hand
Lead the wandering Sails.

Egy pór — megtört — csuparongy szív —
Mely pihenni leült —
Nem látta hogy a Fogyó Nap
Ezüst erecskét küld —
Nem látta lágyan Éj leszáll —
Sem Csillagkép hogy ég —
Más irányban kereste
Egy más tájék egét.

Épp arra járván Angyalok
Látták porladt szivét —
Kimentették szép finoman
És Istenhez vivék —
Oda — szandált a Pórnak —
Oda — szélből kimentve épp
Vándorló vitorlát vezet
Kézen a kéklő rév.
   
   
   
Emily Dickinson képei nem ritkán a képzavar határát súrolják, de vagy csak látszólag, vagy valóban csakhogy jól vagy legalábbis eredeti módon: jó képzavarok azok. Ebben a versben azonban úgy látszik, saját magát parodizálja költőnk. Hogy egy szív leül kipihenni magát, az nevetséges, akkor is, ha tudjuk, hogy a „szív”-en a szív gazdáját kell érteni. Az első strófa a szokásos dickinsoni halálhangulatban folyik tovább, de a második strófa már humorosan abszurd — akasztófahumorosan: hogy az égben szandált kap a pór (ered.: a mezítlábas), az még hagyján, de aztán a kék rév azaz maga az Ég vezeti oda — az Égbe — a vitorláshajót, ráadásul kézenfogva...

(A szív alighanem azért rongyos, szakadozott az első sorban, mert a vers végén szélszaggatta vitorla képében fog megjelenni.)
   
  
   
A vers 1859 körül keletkezett.