Dickinson, Emily: (Rajnán át kupám) (Many cross the Rhine 123 in Hungarian)

Many cross the Rhine
In this cup of mine.
Sip old Frankfort air
From my brown Cigar.

Rajnán át kupám
Sokakat visz ám.
Frankfurti leget
Szivarom szivat.
   
   
   
A vers kivételesen egyszerű és tökéletesen érthető apró rögtönzés:

’Kupámban rajnai, tehát német bor van; sokakat vendégel meg vele Emily (nyilván rokonait és barátait), ezáltal azok szimbolikusan „átkelnek" a Rajnán, azaz Németországba utaznak. Hasonlóképpen frankfurti szivarral kínálja őket, így azok szimbolikusan frankfurti, ugyancsak németországi levegőt szippanthatnak.’

A „Rajna" folyónév egyértelműen a híres rajnai borokat idézi.

Hogy a frankfurti lég miért „old" (= régi, ó), az nem derül ki az eredeti versből. Nem tudok róla, hogy a régi szivar jobb volna, mint az új, mint ahogyan a bor a közhiedelem szerint annál jobb, minél öregebb, de lehet, hogy Emily Dickinson ebben a hiszemben volt. Ennek a kétséges értelmű ó-ságnak érdekében nem akartam megváltoztatni a fordítás ritmikai arculatát (ún. katalektikus trocheus), vagyis azt írni, hogy  „ó-Frankfurti", mert bár sokszor a ritmikai arculat sem fontos, különösen nem ilyen jelentéktelen kis rögtönzés esetében, a magyar versfordítói hagyomány mindazonáltal mindig igyekszik tiszteletben tartani az eredeti ritmusképletet. A hagyomány tiszteletben tartása fontosabb, mint egy felfoghatatlan értelmű és jelentőségű apró részlet.

Air - Cigar. Különösen Emily Dickinsonra jellemző ún. „slant rhyme": csak az utolsó mássalhangzók azonosak, a magánhangzók nem. Természetsen eszem ágában sincs azt állítani ezzel, hogy egy ilyen jelentéktelen alkalmi versike esetében ennek bármiféle jelentősége van. Mindazonátal egy kicsit olyan ez, mint a festő neve, amelyet a festő odakanyarít festménye jobb alsó sarkába. Anélkül is tudható volna, hogy ő festette, mégis fontosnak tartja, hogy ottlegyen a kézjegye.

A vers 1859-ben íródott.