Dickinson, Emily: Viselte, míg lett az erek 144 (She bore it till the simple veins 144 in Hungarian)

She bore it till the simple veins
Traced azure on her hand —
Til pleading, round her quiet eyes
The purple Crayons stand.

Till Daffodils had come and gone
I cannot tell the sum,
And then she ceased to bear it —
And with the Saints sat down.

No more her patient figure
At twilight soft to meet —
No more her timid bonnet
Upon the village street —

But Crowns instead, and Courtiers —
And in the midst so fair,
Whose but her shy — immortal face
Of whom we're whispering here?

Viselte, míg lett az erek
Rajzolata azúr --
Amíg szemét nem árnyalták
A bíbor ceruzák.

Jöttek-mentek a nárciszok,
Ki tudja, mennyi volt;
Egyszercsak nem bírta tovább --
S a Szentekkel leült.

Nincs a szelíd alak már,
Ha itt az alkonyat --
Ki lát a falu útján
Szégyenlős főkötőt --

Ehelyett Koronákat, és Udvaroncokat --
S közöttük ott gyönyörűn,
A már nem félénk, halhatatlan arc,
Akiről suttogunk?