Dickinson, Emily: (Feléd rohan Folyóm —) (My River runs to thee — 162 in Hungarian)

My River runs to thee —
Blue Sea! Wilt welcome me?
My River wait reply —
Oh Sea — look graciously —
I'll fetch thee Brooks
From spotted nooks —
Say — Sea — Take Me!

Feléd rohan Folyóm —
Kék Tenger! Vársz vajon?
Víz várj választ nagyon —
Tenger — nézz rám ugyan —
Gyűjtök neked
Kis Ereket —
Nyeld el — Folyóm!
   
   
   
Az utolsó sor többféleképpen olvasható:

   
1) Mondd: „Tenger, vegyél be (fogadj be, karolj fel stb.) engemet!”
2) [Én azt] mondom: „Tenger, vegyél be stb.”
3) Mondd [te,] Tenger [nekem]: „Vegyél be” ti. „foglalj el”, mint to take something = magáévá tenni valamit, to take the House (elfoglalni a parlamentet), to take the fortress by storm (bevenni a várat) stb. Ez az értelmezés kevéssé valószínű, de azért nem lehetetlen; mintha ezt is mondaná a szerző: „Ha nem veszel be, akkor majd beveszlek én tégedet, ti. erővel, mármint a folyó a tengert. (A fordítás is kétértelmű: 1. Nyeld el folyómat! 2. Folyóm, nyeld el [őt, ti. a tengert].) 

Az első két értelmezés szerint kevésbé eredeti a vers befejezése, nem hoz új elemet..

Hogy kit vagy mit szimbolizál Tenger, az a versből nem derül ki; az, hogy tudható, kinek küldte el szerzője, az nem perdöntő. A tenger itt valaki vagy valami, akibe Emily beléomolni vágyik: lehet az valmely személy, vagy Isten, vagy valami Világszellem, mindegy; a költő vágyainak netovábbja. A vers ezen kívül — sőt elsősorban — vers, kristályszerű formába tömörített gondolat; bár itt, egyszerűsége miatt, pusztán vers„csinálási" ujjgyakorlatnak is tekinthető.  Ezt az is alátámasztja, hogy ugyanaz a rím nem kevesebb mint öt sor végén szerepel (reply, ejtsd: ripláj — graciously, ejtsd: grésöszli is rímnek számít), bár meg kell jegyezni, hogy anglul megközelítőleg sem lehet olyan változatos módon rímelni, mint magyarul; thee — me stb. kiváltképpen kézenfekvő, sztereotip, egyáltalán nem váratlan rímek. A rímelés ennek ellenére elsőrangú fontosságú eleme minden jó versnek, ha rímel az a vers; az ún. „mondanivaló” többnyire nem elsőrangú fontosságú eleme, még ha az is a legszembeszökőbb eleme. Ezért rímes verset az esetek túlnyomó többégében rímesen kell magyar verssé fordítani, annak ellenére, hogy jellegében és hatásában olyannyira különböző az angol meg a magyar rímelés. Rímek nélkül fordítani rímes verset, az nem sokban különbözik a nyersfordítástól, és minden ok nélkül eltér a több mint két évszázados magyar versfordítási hagyománytól, ettől a nagyon tiszteletreméltó és eléggé sikeres hagyománytól. Magyarul könnyű jól, de legalábbis elfogadhatóan rímelni; aki nem képes rá, az tegye le a lantot, nyugodjék.

(De meg kell jegyezni: ha a sorok utolsó magánhangzója azonos, az még nem magyar rím, az még nem is magyar asszonánc, amint azt a dilettánsok hiszik; a mássalhangzók között is kell lennie valamiféle, pontos szabályokba nem foglalható hasonlóságnak, összecsengésnek. Elsősorban fül kell ehhez is. — Az egyébként jószándékú dilettánsok további  jellemzője, hogy nem hallják az ún. hímrím és nőrím közötti különbséget. Akiknek füleik vagynak, azoknak füleit sérti hímrím és nőrím összerímeltetése. A dilettáns nem tudja, mi az a hímrím meg a nőrím, és nem is érdekli. Az, hogy „A nép uralkodni fog a költészetben", az Petőfi szerint sem jelentette azt, hogy a dilettánsnak kell uralkodnia a költészetben, ő maga sem volt dilettáns egyáltalán.)    
   
Ugyan = (régies) nagyon, mint pl. „Én ugyan szeretlek" (Petőfi).
   
   
   
A vers 1860-ban keletkezett. Egyik szövegváltozatában kérdőjel áll az utolsó szó után.