Dickinson, Emily: (Egy Lappantyúnak tolla száll —) (A feather from the Whippoorwill 161 in Hungarian)

A feather from the Whippoorwill
That everlasting — sings!
Whose galleries — are Sunrise —
Whose Opera — the Springs —
Whose Emerald Nest the Ages spin
Of mellow — murmuring thread —
Whose Beryl Egg, what Schoolboys hunt
In "Recess" — Overhead!

Egy Lappantyúnak tolla száll —
Szűntelen — dalol az!
Háza — a Nap ha kel —
Operája — Tavasz —
Smaragd Fészke ősi selyem —
Halk — hangfolyam lehet —
Berill tojás, mit lopna Srác,
Rejtve — Fejünk felett!
   
   
   
Azt olvasom, hogy madártani szempontból ez pontatlan, mert a lappantyú nem a fejünk felett fészkel, hanem a talaj mentén (a srácok, ered.: iskolásfiúk számára tehát nem is olyan könnyű a fészekrablás), hogy a tojása nem is olyan, mint a berill stb. Jobb volna, ha még madártani szempontból is kifogástalan volna a vers, de ha nem kifogástalan, annyi baj legyen, ez teljesen mindegy. Őszintén szólva a „lappantyú” nevű madár nevéről és létezéséről ebből a versből értesültem életemben először. Magyarul nincs olyan lenyűgöző neve, mint angolul. A magyar fordító szerencséje, hogy legalább a bölömbikáról nem verselt Emily Dickinson; de az ökörszemről verselt, sőt még arról a légies, angyalhajszerű — ökörnyálról is...
   
   
   
(A vers 1860 körül keletkezett.)