Dickinson, Emily: Habár az én sorsom Daróc -- 163 (Tho' my destiny be Fustian — 163 in Hungarian)

Tho' my destiny be Fustian —
Hers be damask fine —
Tho' she wear a silver apron —
I, a less divine —

Still, my little Gypsy being
I would far prefer,
Still, my little sunburnt bosom
To her Rosier,

For, when Frosts, their punctual fingers
On her forehead lay,
You and I, and Dr. Holland,
Bloom Eternally!

Roses of a steadfast summer
In a steadfast land,
Where no Autumn lifts her pencil —
And no Reapers stand!

Habár az én sorsom Daróc --
Övé finom damaszt --
Bár az ő köténye ezüst --
Az enyém pórias --

Mégis, cigányos létem
Én jobban kedvelem,
S napbarnította keblem a
Hókeblei helyett,

Mert, míg a Fagy pontos ujja
Elfekszik homlokán,
Dr Holland, Te és Én
Virágzunk örökkön!

Az állhatatos föld, a nyár
Őrzi majd e rózsát,
Ősz karmester kart nem emel --
És Arató sem vár !