Dickinson, Emily: (Boldog levél! Te Vele léssz!) ((Going to Him! Happy letter!) in Hungarian)
(Going to Him! Happy letter!) (English)Going to Him! Happy letter! Tell Him — it wasn't a Practised Writer — Tell Him — Night finished — before we finished —
|
(Boldog levél! Te Vele léssz!) (Hungarian)Boldog levél! Te Vele léssz! Mondd hogy — nem Íróember az, nem — Mondd el — Virrad — mielőtt befejeztük — Érdekesség: a vers két változatban maradt fenn, az egyikben mindenütt hímnemű „Ő” és „Neki” áll (He és Him), a másikban nőnemű (She, Her). Úgy látszik, duplán volt szerelmes Emily Dickinson, két emberi lénybe egyszerre, egyszer heteroszexuális, egyszer homoszexuális értelemben... Ha magyarul írta volna E. D. a verset, egy változat is elég lett volna... nincs is értelme mind a két változatot külön lefordítani, elég ez az egy, „koedukált”, kvázi „magyar” változat. (A két verzió közötti további egy-két jelentéktelen különbség miatt sincs értelme kétszer fordítani le a verset.) Az egyik verziót elküldte szerzője egy — nős — úrnak, ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy ebben szemérmetlen tolakodást kell látni (bár még ha netán lehetne is, a vers szempontjából az sem volna baj). A másik verzió minden bizonnyal női hölgyhöz szól. Abba is szerelmes lehetett költőnk — szexuális értelemben is-e? nem-e? Irodalmi szempontból ez is teljesen mindegy, csámcsogjanak az ilyesmin a közismerten korlátolt és botfülű, olvasni közismerten nem tudó irodalomtörténészek, engem nem érdekel. Ha szerelmes, hát szerelmes, mindegy, hogy kibe. E. D. aranyos! fülig szereti felebarátját és/vagy felebarátnőjét, alighanem szerelmes is egyikbe és/vagy a másikba akármilyen értelemben, alighanem fennkölt értelemben, mégis van kedve hülyéskedni, viccelődni, önironizálni... Be kell vallanom, hogy én is szerelmes vagyok őbele, Emily Dickinsonba, ebbe a csúnyácska, 130 éve halott nőbe, az összes elképzelhető értelemben! A kakas hajnalt nyerít: „neigh” = egyértelműen: „nyerít”, az összes szótárak szerint. Nem a fordító blődlizik itt, hanem halálosan szerelmes költőnőnk... Lelke rajta. „Kihagytam névmást-Igét.” Hát az ilyesmi füligszerelem nélkül is roppant gyakran előfordul Emily Dickinsonnal... Kihagy nélkülözhetetlen kulcsszavakat. Tessék kitalálni, odaképzelni őket!... „Nem Íróember az”. Álszerénység? Emily Dickinson, a nyelvnek ez a bűvésze-művésze, nem íróember? Egy másik költő (a cseh Březina), ugyancsak utolérhetelen bűvésze nyelvének, ugyancsak azt írta valakinek levélben, hogy ő aszongya „nem íróember”... Hát persze hogy nem. Csakhogy nem a profi íróember előtt, hanem a profi íróembert messze túlszárnyalva...
|