Dickinson, Emily: (Hallani-Látni annyit ad) ((Perception of an object costs) in Hungarian)

Perception of an object costs
Precise the Object's loss —
Perception in itself a Gain
Replying to its Price —

The Object Absolute — is nought —
Perception sets it fair
And then upbraids a Perfectness
That situates so far —
   
   
   
(1866 körül)

Hallani-Látni annyit ad
Amennyi füstbe megy —
Hallani-Látni Nyereség
Értéke-Ára nagy —

Az Abszolút Tárgy — semmi az —
Meg Látva-Hallva lep —
Nem jó az mi Tökéletes
Mindig messzebre lép —
   
   

   Alternatív fordítás:


Az Észlelés ad Valamit
S a Valami sehol —
Az Észlelés nagy Nyereség
S nagy Árat követel —

Az Abszolút Tárgy — semmi se —
Az Észlelés szüli
És nem kell annak a Tökély
Mert olyan távoli —

Örökzöld filozófiai probléma: egy, érzékszerveink közvetítette kép nem hű képe a tárgyának, a tárgy valódi, úgymond „tudatunktól független” mibenlétének; a filozófia ezt magánvalónak nevezi. Az első strófa azt mondja, hogy a percepció által veszendőbe megy a percipiált dolog a maga abszolút, látszólagos megjelenésétől független mivoltában. Nem valószínű, hogy ebből az is következik itt, hogy ha nem percipiáljuk, akkor nem megy veszendőbe; némely filozófusok szerint akkor nem megy, mert azzal a mi tökéletes, tévedhetetlen rációnkkal belehatolhatunk a dolgok abszolút, magánvaló lényegébe, míg az érzékszerveinkkel nem hatolhatunk be; szerintük a ráció mindennek a netovábbja. Emily Dickinsonnak, ennek a vasszűznek nem megy ilyen messzire a vaslogikája. Illetve nyilván tudja ő, hogy mehetne, de nem megy: a második verszakból kiderül, hogy fütyül ő az abszolút tárgyra, a magánvalóra és annak tökéletességére: az a bizonyos tökéletesség túl messzire helyezi azt a tárgyat, tehát mi közünk nekünk ahhoz... A mi világunk az, amit percipiálunk belőle; amit nem percipiálunk, az irreleváns számunkra. Szerintem nagyjából ezt mondja a vers.

Egy vers nem filozófia és a költő nem filozófus, de azért az eredeti, mivel angol vers, mégis sokkal absztraktabb, stilisztikailag sokkal „filozófikusabb” magyar fordításánál: „Egy tárgy Percipiálása”, „A Tárgy elveszte (elvesztése vagy vesztesége)”, „a Tökéletesség, amely oly messzire szituál”... Perception, perfectness, situates latin eredetű, elvont, roppant „intelligens" szavak, és a szokásosnál sokkal sűrűbb használatuk éppen Emily Dickinson egyik „névjegye”, de mégis csak angol szavak azok. „Percipiálni annyi mint / Objektum-veszteség” vagy valami hasonló magyarul „hívebb” volna ebből a szempontból, de már alig-alig volna vers, mert ugyanazok a szavak nem magyar szavak... Azt képzelem, illetve remélem, hogy, ha Emily Dickinson magyar anyanyelvű lett volna, akkor valahogy a fenti módon írta volna meg ezt a verset, de legalábbis hasonlóan nem-színtelen, nem-annyira-elvont stílusban. Magyar nyelvünk „túl” gazdag, „túl” színes, „túl” expresszív. Szegény ember vízzel főz: gazdag ember akkor is zsírral-vajjal-olajjal főz, ha tulajdonképpen csak vízzel kellene... De hát ezt sem én találtam ki, minden jó magyar versfordító tudta ezt vagy ösztönösen érezte.

De azért megpróbálhatjuk abszraktraktabbul is, csak attól nem lesz jobb:
   
   
Percipiálni annyit ad
Mint ami elvesz így —
Percipiálni Nyereség
Értéke-Ára egy —

Az Abszolút — nem Valami — 
Percepciótól az
Mely kárhoztatja a Tökélyt
Mert mindig messze lesz —