Dickinson, Emily: (A Halál nyalka Kérő) ((Death is the supple Suitor) in Hungarian)

Death is the supple Suitor
That wins at last —
It is a stealthy Wooing
Conducted first
By pallid innuendoes
And dim approach
But brave at last with Bugles
And a bisected Coach
It bears away in triumph
To Troth unknown
And Kindred as responsive
As Porcelain.
   
   
   
(1878 körül)

   A két utolsó sor szövegváltozatai:

1.

and Kinsmen as divulgeless
as Clans of Down.

2.

and Pageants as impassive
as Porcelain.

A Halál nyalka Kérő
Eleve győz —
Az Udvarlása diszkrét
Ő jól vigyáz
Kezdi célozgatással
Épp hogy csak int
Majd délceg-Harsonásan
Jön kétfülkés Kocsin
Elragad ismeretlen
Nagy Kézfogók után
Közlékeny Pereputtya
Mint Porcelán.
  
  
   
   
   
   
1.

S nem kürtöl szét Családja
Mint Lenti Klán.
   
   
   
Hogy kik a Halál Családja, azt nem tudom; talán azok, akik már meghaltak és ezért „lent” vannak: a lenti klán. Különben „Down” nem csak azt jelenti, hogy „lefelé” vagy „lent”, jó pár egyéb dolgot is jelent; a kontextus alig segít eldönteni, hogy itt mit jelent, mivel az egész kijelentés enigmatikus. Az interneten valaki megmagyarázza azt, ami a versből őnélküle is érthető; ezt a két urolsó sort nem magyarázza meg, de nem árulja el, hogy ő sem érti, tehát úgy tesz, mintha értené.

Ezt a harmadik szövegváltozatot még annyira sem értem, mint az első kettőt, és már meg sem kockáztatom verses lefordítását. Ilyesmit látszik jelenteni: És színes/harsány Parádék/Ünnepségek [felé, amelyek] ugyanolyan érzéketlenek, mint a Porcelán. Nem tudom, mik azok a harsány parádék, de talán csak nem pofonegyszerűen a földi, itteni, formális temetési szertartások, hanem valami titokzatosabb és érdekesebb, halál után elkövetkezendő dolgok, amelyeket Emily elképzel költői delíriumában, és nem tudom, miért vannak épp a porcelánhoz hasonlítva. A porcelán szép és kecses valami, és törékeny is, tehát mintegy „érzékeny mint a mimóza”, de nem a kifinomult és átszellemült művészet netovábbja. Úgy látszik, a költő odaképzel valamiféle halálmítoszt a halál utánra, de ő sem tud — vagy nem árul el — róla többet, mint hogy „nem közlékeny" azaz titokzatos, vagy hogy „érzéketlen".

Tulajdonképpen az olvasó is megpróbálhatja elképzelni, hogy milyen Kézfogót, miféle Ünnepségeket képzelhetett el a költő, vagy inkább hogy mit sugall a vers akár a költő szándéka nélkül is a halál utánra; elvégre a vers nem szürrealista, racionálisan még elég jól körülhatárolt fogalom- és képzetkörben mozog. Nos mondjuk azt, hogy a halál után nagy, látványos ünnepséggel sőt ünnepségekkel (pageants) járó kézfogót, Halál Vőlegénnyel történő eljegyzést rendeznek a Túlvilág újdonsült polgára számára, ott van a Halál egész rokonsága (vajon kik azok? az angyalok, az ördögök, vagy a Halál által eddig hasonló módon feleségül vett embertársaink?), de vidáman csevegő arcok helyett merev porcelánarcok bámulnak a legújabb feleségre, nem mesélnek semmit azokról a titkos dolgokról, amelyekről ő azt hitte volt, hogy majd a halál után megtudja őket; hát nem, még a halál után sem tudjuk meg... Ezt főleg az 1. szövegváltozat „divulgeless" szava sugallja: divulge = világgá kürtöl, nyilvánosságra hoz valamit, amit nem kellene; divulgeless = aki mindezt nem teszi, titoktartó. A szó nem szerepel a szótárakban, alighanem Emily Dickinson találta ki: „világgánemkürtölő, felnemtáró". — A „Kézfogó" szó az eredetiben egyes számban van, önkényesen többes számban írtam, mert így jobban hangzik, szuggesztívabb. A „parádé, ünneplés" szó többes számban áll az eredetiben.

A fordítás két utolsó sora kétféleképpen olvashatóra sikeredett, nem szándékosan, de nem is baj, annál jobb: két, egymásnak ellentmondó értelemben olvasható: 1. Az ő közlékeny Pereputtya olyan, mint a Porcelán (tehát merev stb. de közlékeny); 2. Az ő Pereputtya csak annyira közlékeny, mint a Porcelán, vagyis nem közlékeny. Bár még ez sem egyértelmű: a porcelán hideg és néma, de vannak rajta képek, és azok beszédesek, minimum sugallnak valamit.

Ha lehetne, megkérdezném Emily Dickinsontól, hogy jó, jó, de mi a helyzet akkor, ha a halálba menő nem nő, hanem férfi; hiszen akkor a Halál nem lehet vőlegény, és nem volna ildomos, hogy nő létére ő hurcolja magával azt a szegény gyenge férfit. Lehet, hogy erre azt válaszolná Emily, hogy ez a vers nem általában a halálról szól, hanem arról, hogy ő hogyan képzeli el a saját halálát, milyen lányrablásra számít... Erre én azt válaszolnám, hogy tényleg, így ez még sokkal érdekesebb, lehet pszichoanalizálgatni, Freudot, Jungot idézgetni, na de hát ezt valahogyan tudtára kellett volna hozni az olvasónak, vagy legalább valami rejtelmes célzással kitalálhatóvá, megfejthetővé tenni...

Hogy nem tudom, miért kétfülkés a Halál Kocsija, az nem zavar, így még szuggesztívabb, mintha tudnám. Képzeljük el ezt mint valamely modern művészfilm részletét. A legkézenfekvőbb elképzelés az, hogy az egyik fülke a Halál számára van fenntartva, a másik a halott számára; a kézfogásra csak a kocsikázás után kerül majd sor.