Dickinson, Emily: (Lelkesedés ha kitör is) (A transport one cannot contain 184 in Hungarian)

A transport one cannot contain
May yet a transport be —
Though God forbid it lift the lid —
Unto its Ecstasy!

A Diagram — of Rapture!
A sixpence at a Show —
With Holy Ghosts in Cages!
The Universe would go!

    
Lelkesedés ha kitör is
Csak-csak lelkesedik —
De fel ne nyissa fedelét —
A nagy Extázisig!

Egy Áhitat — mely Ábra!
Olcsó Cirkusz, bevág —
Szentlelkek ketrece!
És véged van, Világ!


    Első versszak, alternatív fordítás:

Egy kitörő lelkesedés
Lelkesedés ugyan —
De ha Istenments kirepül —
Extázis ne legyen!
   
   

(A vers 1860 körül keletkezett.)

       
Emily Dickinson versei gyakran alig érthetők sőt rejtvényszerűek, olykor egészen egyszerűen rejtvények, még mondattani szerkezetük is felfoghatatlan vagy legalábbis többféle képen értelmezhető; ha valamely gondolat könnyen megérthető, az E. D. szerint kevésbé érdekes. (Szerintem is.) (Nem csak őszerinte: sok más nagy költő szerint is, de úgy látszik, Emily ezt még valahol minden köntörfalazás nélkül le is írta; sajnos nem sikerült nyomára bukkannom az illető mondatnak.)

Ezt a verset azonban speciell nem is olyan borzasztóan nehéz megérteni, annak ellenére, hogy váratlan és groteszk dolgok is vannak benne, elsősorban a ketrecben mutogatott Szentlelkek... A „Szentlélek” fogalma többes számba téve már önmagában is groteszk és sokkírozó volna, sőt szinte istenkáromlás, hogy aztnemondjam „eretnekség”. Egészen speciális képesség kell hozzá, hogy valaki sohase értsen meg semmit az ilyenfajta versekből sőt még az ennél egyszerűbb versekből sem. Szükséges hozzá továbbá az a meggyőződés is, hogy nincs is mit megérteni, mert a versek érthetetlen halandzsák, minden vers, és hogy a halandzsázás képessége intuíció. Van ugyan rengeteg „modern” halandzsavers, de Emily Dickinson versei NEM értelmetlen halandzsaversek. 

Az első versszakban első pillantásra a fenti „fafejképesség” nélkül is érthetetlen, hogy miféle fedele lehet annak a lelkesedésnek. De a második versszakból ez kiderül: ott „Szentlelket”, sőt „szent lelkeket” tartanak ketrecekben, mint valami állatkertben vagy valamiféle vidámparkban vagy vándorkiállításon sőt a piacon... efféle „madárketrecnek" van felnyitható fedele. Eszerint tehát az első strófa ezt jelenti: ,Ha valakiből kitör a lelkesedés (= nem bírja magában tartani vallásos elragadtatását), az még hagyján; de ha az a lelkesedés neadjisten „kitör” azaz kirepül a ketrecéből, értsd: nyilvánosan mutogatja magát, az már baj. Attól összedől a világ!'

A kép vagy szimbolum nem éppen következetes (de Isten neki, ne is legyen!!): az első versszakban minden rendben van, ha a lelkesedés (= vallási elragadtatás) nem nyitja fel [ketrece] fedelét, nem mutogatja magát. A második versszak azonban vásári mutatványnak minősíti már azt is, hogy „a szent lel(ke)ket” egyáltalán  mutogatják, mintegy ketrecekben, mint a majmokat a cirkuszban, tehát a ketrecek fedelének kinyitogatása nélkül is...

Az extatikus elragadtatást, mondja a vers 5. sora, nem lehet grafikonokba, ábrákba, diagrammokba gyömöszölni. Az, hogy napjainkban még százszor inkább gyömöszölik azt ábrákba, grafikonokba, mint Emily korában, az nem bizonyítja ennek az ellenkezőjét.