Dickinson, Emily: (Hová legyek — úgy nyekereg —) (What shall I do — it whimpers so — 186 in Hungarian)

What shall I do — it whimpers so —
This little Hound within the Heart
All day and night with bark and start —
And yet, it will not go —
Would you untie it, were you me —
Would it stop whining — if to Thee —
I sent it — even now?

It should not tease you —
By your chair — or, on the mat —
Or if it dare — to climb your dizzy knee —
Or — sometimes at your side to run —
When you were willing —
Shall it come?
Tell Carlo —
He'll tell me!

Hová legyek — úgy nyekereg —
Ez a kis Szív-béli Eb itt
Éjjel-nappal rángat, nyüszít —
És el, el nem mehet —
Vajon eloldoznád-e te —
Vajon Ebem — nem sírna-e —
Elküldve most — Neked?

Nem is zavarna —
Székednél — szőnyegen —
Vagy merészen — remegő térdeden —
Vagy — melletted szaladva —
Hogyha megengeded te —
Jöjjön-e?
Hivd Blökit —
Ő szól nekem!
   
   
   
Újabb bizarr sőt komikus Emily Dickinson-versike, de kivételesen nem rejtvényszerű és még csak nem is nehezen érthető. Nem nagy vers egyáltalán, nem is jelentős vers, de halandzsának nem halandzsa! — A szerelmet vagy más hasonló emocionális odaadást a szívben vinnyogó kutyával ábrázolni, az fölöttébb bizarr sőt nevetséges dolog, szerintem Emily is tökéletesen tisztában volt ezzel; dehát ő nem is azért írt csakem 1800 verset, hogy megjavítsa a világot, hogy mint hajdan Isten prófétái, a Kánaán felé vezesse a népeket, sőt effajta bizarr verseit még csak nem is azért írta, hog behatoljon a lélek rejtelmeibe. Effajta „magánverseit” nyilván akkor sem bocsátotta volna közszemlére, ha egy nagyokos nem beszélte volna le versei publikálásáról. De valamiféle érdekesség így sem hiányzik még effajta verseiből sem; legalábbis nem kevésbé érdekesek, mint pl. a „Falu végén kurta kocsma”. Én nem tettem volna fel a Magyarul Bábelben-re, de ha már fent van, hát akkor nézzük meg, hogy valójában miről is van benne szó. Csakis ezért fordítottam le ezt a csekély jelentőségű magánverset.