Dickinson, Emily: (Hajnal — Harmatozni jó —) (Morning — is the place for Dew — 197 in Hungarian)

Morning — is the place for Dew —
Corn — is made at Noon —
After dinner light — for flowers —
Dukes — for Setting Sun!

   
Hajnal — Harmatozni jó —
Dél — Magvak helye —
Virágok — a délutáné —
Az Est — Bagoly-e?
   
   
   
Duke = itt: „fülesbagoly”, a köztudatban tipikusan éjszakai madár, nem pedig „herceg”, aki egyáltalán nem tipikusan éjszakai lény. — Az eredeti vers nem kérdezi, hogy az est bagoly-e, hanem kijelenti, hogy a fülesbagoly az „esté”, vagy „estrevaló”, „az est kedvéért van” stb., de ekkora fordítói hűtlenség még nem vészes. 

Írhatott volna költőnk denevért is, az is napnyugta után kezd röpködni. Lehet, hogy azért írt „duke”-ot azaz fülesbagolyt, mert a duke olyan szép és előkelő szó, lévén hogy általában tényleg „herceg”-et, sőt mi több, gyakran „fejedelmet” jelent, még ha ebben a kontextusban nyilvánvalóan nem jelenti is azt. (Miért olyan szép szó ez még az olyannyira demokratikus Amerikában is, ahol Angliával szöges ellentétben nincsenek semmiféle hercegek, grófok, nemesek?...) De még valószínűbb, hogy azért írt „bagoly”-t, mert a bagoly Pallasz Athénének, a bölcsesség görög istennőjének szent madara. 

Azt képzelem, hogy Emily Dickinson maga is afféle „éjszakai bagoly” lehetett, inkább éjszaka jöhetett rá  versíráshoz szükséges inspiráció , és hogy szerénysége, magábazárkózottsága ellenére is tudta ő jól, ha nem mondta is ki, hogy ő bölcsebb a körülötte megfigyelhető okosoknál (bár némelyikük tényleg okos lehetett, még ha egyúttal afféle pökhendi „nagyokos” is). De mindez nincs benne a versben, én „magyarázom bele”, eléggé el nem ítélhető módon. Ám ha nem képzelünk bele a versbe ilyesmit, akkor miért kellene érdekelnie minket? Hogy a harmat a hajnalra jellemző, azt mindenki tudja, abban nincs semmi érdekes. Hogy a „corn” azaz mag, gabona, esetleg kukorica, éppen délben érik, az lehet, nem tudom; hogy az érlelő nap délben melegebben süt mit délelőtt vagy délután, az nyilvánvaló, ez sem valami nagy újság. A „poén”, a lényeg itt csakis az este lehet. 

Úgy látszik, arra céloz itt Emily Dickinson a maga látszólag naív, valójában nagyon is szofisztikált, csavaroseszű, azon kívül szerény, valójában nagyon is öntudatos módján, hogy ő afféle bölcs éjszakai bagoly, ugyanolyan nyilvánvalóan, mint ahogyan a harmat hajnali jelenség, a gabonaérés déli dolog  stb.