Dickinson, Emily: (Liliom ha övlevéve) ((Did the Harebell loose her girdle) in Hungarian)

Did the Harebell loose her girdle
To the lover Bee
Would the Bee the Harebell hallow
Much as formerly?

Did the "Paradise" — persuaded —
Yield her moat of pearl —
Would the Eden be an Eden,
Or the Earl — an Earl?
  
   
   
(1860 körül)

Liliom ha övlevéve
Méh elébe jött
Imádja-e majd a Méh őt
Úgy mint azelőtt?

Hogyha feladta az Éden
Sáncárkát mi gyöngy —
Lesz-e még Éden az Éden
S nem Gróf csalta könny?
   
   
   
Emily Dickinson metaforái olykor a képzavar határát súrolják, itt meg át is lépik. De valójában nem képzavarosak ennek a versnek a metaforái, ugyanis — nem metaforák hanem csak metonymia-szerűségek: nyilvánvaló, hogy a harangvirágnak (az áll az eredetiben, nem liliom) nincs semmije, ami képszerűen megjeleníthető volna az öv-vel — mintegy „szűzövvel”, mert arról van szó; a girdle szó fűzőt is jelent — és nem veszi le a méh előtt, nincs mit levennie, és nincs is a méhnek szüksége a virág beleegyezésére, ha dézsmálni akarja. A „virág” itt egyszerűen „lány” helyett áll, a „méh” pedig ahelyett, hogy „a férfi, aki magáévá akarja tenni a lányt”; az eredetiben még explicitebben „szerető-méh” áll.

A második strófa ugyanezt — gyengébbek kedvéért? — még egyszer elmondja, másképpen „bekódolva”: a lány itt Édenkert, az ostromló pedig „gróf” (vagy „báró” stb.). A „gyöngysáncárok” azért nem képzavar, mert az sem kép hanem csak afféle találós kérdés-szerű megnevezése a lány ellenállásának vagy vonakodásának. Írhatott volna gyöngykerítést, gyöngyvárfalat, gyöngylakatot is.

Az utolsó sor az eredetiben: Vagy a Gróf — még Gróf?, azaz: vajon úriemberként vagy gáláns lovagként fog-e viselkedni az után is, hogy átlábalt a lány gyöngysáncárkán és bevette a várát?...