Dickinson, Emily: (Ha Patakom kiöntött) ((Because my Brook is fluent) in Hungarian)

Because my Brook is fluent
I know 'tis dry —
Because my Brook is silent
It is the Sea —

And startled at its rising
I try to flee
To where the Strong assure me
Is "no more Sea" —
   
   
   
(1871 körül)

Ha Patakom kiöntött
Száraz biz’ ám —
Ha Patakom a Csönd lett
Tudom hogy Óceán —

Ha rémiszt áradása
Futnék talán
Oda hová Erő hív:
„Itt már nincs Óceán” —
    
  
   
Gyengébbek (de nem gyengeelméjűek!!!) kedvéért: Patakom = költészetem. Ha kiöntött, ered.: „ha úgy folyik [belőlem mint az ágybasz...ás], akkor tudom, hogy [valójában] kiszáradt az a Patak”.

Ezt írja az a költő, aki  költők óriási átlagához képest miniatűr méretekre összekalapált verseket írt...

Második versszak (amikor ugyanis nem merő szóf.sás a versírás). Vesd össze:
  
   
„Amikor verset ír az ember,
mindíg más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.

Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó.”  (József Attila)
   
    

A nagy költőknek elhiszem, hogy számukra többnyire nem logorrhea azaz „szájmenés” (v.ö. „hasmenés”) a versírás, hanem gyötrelem, annak ellenére, hogy nemritkán őbelőlük is úgy folyik a verselés mint az ágybasz...ás. Egyébként szerintem Emily Dickinsonból és József Attilából még mindig sokkal ritkábban folyik olyan hígan, mint sok más nagy sőt akár óriási költőből...

De azért nincs mit a szemükre hánynunk az óriásoknak, fogjuk be a pofánkat. Ők nagyok, mi meg a legjobb esetben csak közepesek vagyunk (rosszabb esetben botfülű tökfejek... és mennyi tökfej van közöttünk!!! Érdekes, hogy még azok a korlátolt icipici tökfejek is állítólag Isten képmásai...).