Svájc életünk —
Csöndes — Hideg —
S egy furcsa délután
Nem teszi föl a Függönyt
S túllátunk havain!
Itália van odaát!
S köztünk mint katona —
Alpok — komoly —
Alpok — kimért —
Nem mozdul el soha!
Utolsó előtti sor: siren = szirén, de teljesen lehetetlen, hogy ez a vers intenciója, mert „szirén”-nek itt semmi értelme, helyesebben a vers világos intenciójával szöges ellentétben álló értelme van. A — nőnemű — szirének csodálatos, érzéki énekükkel ellenállhatatlanul veszélybe csalogatták, megölték a tengerészeket. Emily Dickinson minden bizonnyal a „serene” = nyugodt, higgadt szó helyesírását tévesztette össze a siren-ével, vagy talán így kellett akkoriban írni a serene szót. A szirén, a csábos, buja, érzéki és ellenállhatatlanul vonzó szépség allegóriája éppenséggel Itáliához illett volna, ahová , a fennkölt és hideg Alpok, mint valami őrszem vagy szigorú erkölcscsősz, nem enged lemenni.