Dickinson, Emily: (Fürtjét rengeti Tárnics —) (The Gentian weaves her fringes — 18 in Hungarian)

The Gentian weaves her fringes —
The Maple's loom is red —
My departing blossoms
Obviate parade.

A brief, but patient illness —
An hour to prepare,
And one below this morning
Is where the angels are —
It was a short procession,
The Bobolink was there —
An aged Bee addressed us —
And then we knelt in prayer —
We trust that she was willing —
We ask that we may be.
Summer — Sister — Seraph!
Let us go with thee!

In the name of the Bee —
And of the Butterfly —
And of the Breeze — Amen!

Fürtjét rengeti Tárnics —
Vörös Juhar, Avar —
A szökő virágzás
Szertartást visszaver

Egy rövid tűrt betegség —
Egy óra elég,
S egy lent e hajnalon
Ahol angyalsereg —
Csak egy rövid menet lett
Volt abban Bobalink —
Vén Méh tartott beszédet —
Imára térdelénk —
Hittük ő is akarja —
Hittük mennünk lehet.
Nyár — Nénje — Angyal!
Hadd menjünk veletek!

A Háromság nevében —
Poszméh — Pillangó — Por —
Ámen!
   
   
   
Egy kommentátor megmagyarázza, hogy a versbeli alapszituáció a kimúlt azaz elmúlt nyár „temetési szertartása”. A meghalás és a temetés eléggé érthetően van tudtunkra adva; hogy maga a NYÁR az, aminek a temetéséről szó van, arra nem biztos, hogy magamtól is rájöttem volna, legalábbis nem egykönnyen, de így, hogy megfejtették Emily „találós kérdését”, meggyőző a megfejtés.

A vers egyes részletei homályosak, és azokat a kommentátorok sem magyarázzák meg; azt hiszik, hogy csak az úgynevezett „mondanivaló” fontos. Vagy nem hiszik azt, de nem vallják be, hogy ők sem értenek mindent.

Emily Dickinson nem csak nehezen megfejthető képekkel és szimbolumokkal él, hanem még nyelvi-nyelvtani csapdákat is állít elénk, szegény, sokkal könnyebben érthető (= megszokottabb mondattanú és hétköznapi nyelvre is úgy-ahogy lefordítható) versekhez szokott olvasók elé.

A legelső ige, weave, azt is jelenti, hogy „szőni”, meg azt is, hogy „lengetni”. Valószínűbb, hogy egy virág lengeti a fürtjét, mint az, hogy szövi, bár ilyen versben nem biztos, hogy két jelentés közül a kézenfekvőbbik az érvényes.

A második sor „loom” szava azt jelenti, hogy szövőszék: „a juharfa szövőszéke”. Ez utólag valószínűsíti, hogy az első sorban mégis csak szövésről volt szó: a tárnincs is szövi a fürtjét, meg a juharfa is szövi a leveleit. Ez eredetinek eredeti, de nem nagyon meggyőző; nem szemléletes, nem szuggesztív, hanem csak bizarr kép az, hogy fának szövőszéke lehet.

„Loom” mint ige azt jelenti, hogy „messziről sejlik, dereng, felködlik valami”, csakhogy itt a loom nem ige. Főnévként — ,lassú láthatóvá válás, messziről jövő homályos, délibábszerű kép’ — nem szerepel a szótárakban. Mindazonáltal nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy a vers ennek ellenére ebben a jelentésben használja főnévként, kitelik az ilyesmi Emily Dickinsontól. Kézenfekvőbb az az értelmezés, hogy a tárnics „lengeti” a fürtjeit (= lengenek azok a szélben), és hogy a juharfa levelei messziről, homályosan vöröslenek, sejlenek, mint az, hogy mind a kettő sző valamit. (Akkor már inkább körmön fon...) Azt hiszem, hogy az „Occam borotvája” nevű elv, ti. hogy elfogadható magyarázatok közül a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb mellett érdemes kikötni, az versértelmezésben is, itt is lehet érvényes, annak ellenére, hogy Emily Dickinson egyáltalán nem törekszik sem az egyszerűségre sem a kézenfekvésre, sőt éppen ellenkezőleg...

A vers úgy beszél a nyárról, ha tényleg a nyár haláláról és temetéséről, temetési szertartásáról szól, mint valami emberi lényről: rövid, de zokszó nélkül eltűrt „betegség” után kimúlt, egy óra (= rövid idő) kellett a halott „felkészíésére”, és egy másik óra ahhoz, hogy az angyalok utolsó útjára kísérjék a halottat. „And one below this morning” úgy is olvasható, hogy „És egy (t.i. óra) lent ma reggel”, meg úgy is, hogy „És egy óra a mai reggel alatt”. Ha erre az utóbbira gondolt a szerző, akkor nem értem; talán azt jelenti, hogy sebtében és suttyomban, suba alatt lett elparentálva, eltemetve a halott nyár (?).

Az angyalokon kívül a sármányseregély és egy méh is jelen van a temetési szertatáson, ha ugyan nem éppen őket minősíti angyaloknak a vers; ez nincs kizárva. A sármányseregélyt, mint az internetből értesülök róla, babolinknek is hívják magyarul. Hogy a babolink is jelen volt, az alighanem annak a képszerű kifejezése, hogy akkor még nem repült el délre, a babolink ugyanis költözőmadár. A sírbeszédet egy öreg méh tartotta, azaz alighanem zümmögött még egy utolsót. Az egész emlékeztet egy kicsit a gyermekmesék bájosan bohókás megszemélyesítéseire, csak azok a mesék úgy tesznek, mintha nem volna a világban halál, elmúlás, E.D.-nek pedig éppen az jár a fejében folyton.

Summer — Sister — Seraph! Nyár — Nővér — Szeráf (tűzangyal). A „nővér” valószínűleg a nyár, és lehet, hogy a tűzangyal is az: most éppen elmegy, és a halállal kacérkodó költő szeretne velük menni. Hogy miért beszél többes szám első személyben, azt nem tudom, talán van egy hozzá hasonlóan morbid barátnője vagy barátja, és annak a nevében is beszél. Az alliteráció is „halálosan” fontos, de azt sajnos ritkán lehet átmenteni a fordításba.

A Háromság nyilván a Szentháromságra utal, helyesebben Atya – Fiú – Szentlélek helyett itt Méhünk, Pillangónk és Szellőnk van; hogy ez hízelgő-e a Szentháromságra nézve vagy éppen ellenkezőleg sértő, az nem derül ki, alighanem mindkét értelmezés plauzibilis, akár egyszerre is. Az eredetiben mindhárom szó B betűvel kezdődik; ez alighanem azt van hivatva szuggerálni, hogy ez a három dolog három különböző, de egylényegű személy. A Szellő helyett az alliteráció kedvéért „Por” áll a fordításban. A fordító megsúgja, hogy „ezzel azt akarta mondani”, hogy Virágpor, noha az igazi por is ideillik: v.ö. a halott földi porai.

4. sor, Szertartást visszaver: ered.: fölöslegessé tesz (mert ők maguk a szertartás, a virág meg a fa).

Ha a vezérgondolat közérthetőbben lenne kifejezve, pl. az lenne a vers címe, hogy „Utolsó útjára kísértük a nyarat”, vagy „A nyár temetése”, az hatásosabb, érzelmesebb volna, de érzelgősebb is, kevésbé távol esne a közhelyszerűségtől. Azáltal, hogy gyakran szinte mint rejtvényt kell megfejteni E.D. verseit, az által inkább az agyra hatnak, mintsem a szívre.
   
   
A vers 1858 körül keletkezett.