Dickinson, Emily: (Hol vesztettem, nem taposok —) (Where I have lost, I softer tread — 104 in Hungarian)

Where I have lost, I softer tread —
I sow sweet flower from garden bed —
I pause above that vanished head
And mourn.

Whom I have lost, I pious guard
From accent harsh, or ruthless word —
Feeling as if their pillow heard,
Though stone!

When I have lost, you'll know by this —
A Bonnet black — A dusk surplice —
A little tremor in my voice Like this!

Why, I have lost, the people know
Who dressed in flocks* of purest snow
Went home a century ago
Next Bliss!

*Johnson: frocks

Hol vesztettem, nem taposok —
Amit hozok, virágmagok —
E holt fej felett állni ok
     A gyász.

Kit vesztettem, nyugta legyen —
Nem harsogni e csöndhegyen —
A párna, bár kő, hall nagyon
     S aláz!

Hogy vesztettem — tudnod elég
Egy karing — Egy sötét fej-ék —
Hangom, melytől, mint most is még,
     Remeg a lég!

Mert vesztettem! s ezt tudja mind
Kit lep szűz hóból szőtt karing,
Kit száz éve tart eszerint
     Az Ég!
   
   
   
A verset nem csak úgynevezett „külső” formája teszi — ritmus, rímek, strófikus felépítés —, de az is. Ezt Emily Dickinson ugyanolyan jól tudta, mint minden igazi költő, annak ellenére, hogy ő csak nagyon ritkán él bonyolult, virtuozitást sugalló konstrukcókkal és szabályosan, következetesen, kivételek, eltérések nélkül megvalósított strófikus képletekkel és ritmusképletekkel. Ezért a fenti, bonyolultabb rímképletű és mereven szabályos felépítésű vers nem Dickinsonszerű; háromszoros rím  van minden strófában, és a rövidebb negyedik sorok is összerímelnek némi távolságból. A rímek, egy kivételével, nem az Emily Dickinsonra jellemző, a szokványos rímeknél tkp. eredetibb de kevésbé jól összecsengő ún. slant rímek, hanem szabályos és eredeti, leleményes rímek. A témát — hogy megint meghalt valaki, és micsoda veszteség az — már megszoktuk E. D.-tól, de a tragikum, a fájdalom kidomborítása itt háttérbe szorul a csiszoltság keltette hatás miatt.

A vers tördelése is hangsúlyozza ezt a csiszoltságot; több helyen ugyanis nem úgy szerepel, mint itt a baloldalon, hanem a következőképpen:

Where I have lost, I softer tread –
I sow sweet flower from garden bed –
I pause above that vanished head
     And mourn.

Whom I have lost, I pious guard
From accent harsh, or ruthless word –
Feeling as if their pillow heard,
     Though stone!

When I have lost, you'll know by this –
A Bonnet black – A dusk surplice –
A little tremor in my voice
     Like this!

Why, I have lost, the people know
Who dressed in frocks of purest snow
Went home a century ago
     Next Bliss!

Nem tudom, így szerepel-e a kéziraton, de így logikusabb és nyilván jobban megfelel a szerző intenciójának mint az itteni formában. A harmadik strófa két utolsó szava egyértelműen külön sorba kívánkozik, az előző sor végéhez ragasztani nyilvánvaló hiba, akkor is, ha ezt a hibát esetleg maga a költő követte el figyelmetlenségből.

Why általában azt jelenti, hogy „miért”; a vers magyarázói úgy is értelmezik az utolsó strófát: 'hogy  miért kell meghalni, azt a halottak tudják'. De why olyasmit is jelent, hogy „elvégre”, „nézzük csak”, itt kb.: „Mert hát ugye én most (el)vesztettem (valamit)"; a why után álló vessző itt azt sugallja, hogy e második jelentésben áll a szó. — Hogy miért épp a már elhúnytak tudják, hogy mi okból van a világban halál, vagy a 2. lehetőség szerint azt, hogy Emily elvesztett valakit, az nem derül ki a versből.

Karing, ered.: surplice, ritka szó, valamiféle papi ruhát vagy leplet jelent. Hogy miért ölt Emily papi leplet gyásza jeléül, az nem tudható; alighanem egyszerűen a vers „ceremoniális" jellegének kiemelésére.

A vers alá biggyesztett megjegyzés, „Johnson: frocks”, azt jelenti, hogy Emily Dickinson verseinek Johnson-féle kritikai kiadásában a frocks = reverendák szó szerepel, nem pedig a „flocks” = pihék, vatta szó, nyilván vagy azért, mert a szó olvasata nem világos a kéziraton, vagy mert két kézirat maradt fenn és az egyikben ez áll, a másikban az. Ha két kézirat maradt fenn, akkor ez a szövegváltozat arra is mutathat, hogy a költő mindkét változatot szerette. (A fordítás játszhatna a pehely — kehely = cibórium [a szentelt ostyát tartó kehely] szójátékkal, de ehhez a kelleténél jobban el kellene távolodni az eredeti vers más sajátságaitól.) Hogy miért hordanak az elhúnytak — az eredetiben: 'akik egy évszázaddal ezelőtt (???) hazamentek' — papi reverendát, az nem világos; alighanem ugyanazért, amiért Emily öltött karinget. Az sem sokkal világosabb, hogy hópiheruhát miért hordanak. Mindez arra mutat, hogy a vers inkább afféle „formai” játék, kristályszelence, mintsem a gyász és fájdalom authentikus és mély érzelemre utaló kifejezése.

A legutolsó szó, Bliss = égi boldogság, üdvözülés.
   
   
A vers 1859 körül keletkezett.