Dickinson, Emily: (A Ma kalandjait Hegyek) ((The Hills in Purple syllables) in Hungarian)

The Hills in Purple syllables
The Day's Adventures tell
To little Groups of Continents
Just going Home from School.
   
   
   
(1865 körül)

A Ma Kalandjait Hegyek
Mesélik bíboran
Kontinensek rajainak
Most, Iskola után.
   
   
    Ez összefüggéstelen, logikátlan, úgyszólván szürrealista versnek látszik, noha szerzője szándéka szerint aligha lehet az.

    Szó szerint lefordítva:
   
   
A Dombok Bíbor szótagokban
Mesélik el a[z elmúlt mai] Napnak Kalandjait
Kis Szárazföld-Csoportocskáknak
Melyek éppen hazafelé tartanak az Iskolából.
   
   
   
A „Dombok”, a „Bíbor” , a „Nap” és a „Csoportok” szót lehet konkrétan, megszokott jelentésükben érteni, a többi szót nem lehet. Hogy mi helyett állnak, mit „jelentenek” itt, ahhoz Emily Dickinson, a költők túlnyomó többségével ellentétben, nemigen ad fogódzót. De azért találgathatunk. A „nap kalandjai” alighanem azt jelenti, hogy mi minden történt az éppen elmúló nap folyamán; az „éppen elmúló”-t a „bíbor” szó sugallja, mert az az estére, az alkonyi ég színére utal. A „szárazföldcsoportok” olyan valamik lehetnek, amik egy nagyobb háttéren rajzolódnak ki és mozognak, vonulnak benne. Ezek könyen lehetnek az ég tengerszerű végtelenségében úszó felhők. Hogy ezek a felhők miért éppen az iskolából hazafelé ballagó gyermekecskék, amögött alighanem rejlik Emily Dickinson valamiféle csavaros gondolata, de ez „háttérgondolat” nélkül is bizarr, szokatlan, eredeti és szuggesztív kép. Ha rejlik is „filozofikus” gondolat, akkor sem tudjuk kitalálni, tehát irreleváns; ha netán fellelhető a költő valamely magánlevelében, akkor is irreleváns, mert a vers címzettje, az olvasó, nem irodalomtörténész.

A kontinensek (nyomasztóan? emberfeletti módon?) óriásiak, az iskolásgyerekek aranyos naív csöppségek; ez az elképesztő, túlzó, megalomán helyesebben megalo-mikromán kontraszt jelentés nélkül is szuggesztív, sőt úgy még sokkal szuggesztívabb. Azt is mutatja, milyen meghitt viszonyban képes lenni ez a törékeny kis nő a mi emberi icipiciségünket mint hangyát eltaposó őrültnagy világegyetemmel.

A „szótagok" sugallhatának „tollbamondást", de mára befejeződött a „tanítás", az iskola. — Egy kissé logikátlan az, hogy este ballagnak haza valakik az iskolából, de ki tudja, lehet, hogy Emily Dickinson korában napszálltáig görnyedtek a nebulók az iskolapadban.