Dickinson, Emily: (Csúcs-óráin a Lélek) ((The Soul's Superior instants) in Hungarian)

The Soul's Superior instants
Occur to Her — alone —
When friend — and Earth's occasion
Have infinite withdrawn —

Or She — Herself — ascended
To too remote a Height
For lower Recognition
Than Her Omnipotent —

This Mortal Abolition
Is seldom — but as fair
As Apparition — subject
To Autocratic Air —

Eternity's disclosure
To favorites — a few —
Of the Colossal substance
Of Immortality
   
   
   
(1862 körül)

Csúcs-óráin a Lélek
Mindig — egymaga van —
Mert minden múló Földit
Elnyelt a Végtelen —

Vagy Ő — Ő Maga — lett oly
Magasságba futó
Hogy már nem látja lentibb
Mint a Mindenható

E Halandótlanítás
Ha már mint Jelenés
Autokratikus Archoz
Csak úgy Alázatos —

Örökké-Lét s Valóság —
Kevésnek-felfedés —
A Halhatatlanságé —
Gigászi lényegé —
  
   
   
A legegyszerűbb verset is ritkán lehet igazán jól, mindenestül lefordítani, hát még olyan verset, amelyet érteni is alig lehet. A fenti vers ráadásul olyan tömör, lapidáris, hogy lefordíthatatlan. Ennek ellenére lefordítottam, és lefordította más is; ezután próbáljuk meg megérteni és amennyire lehet, pontosan lefordítani, prózában.

1. A Lélek Legfelső(bbrendű) Pillanatai — Csak akkor fordulnak elő Vele / vagy: Csak Ővele fordulnak elő/jelennek meg/jutnak eszébe, amikor [akárminő] barát — és földi esetlegesség végtelen(ül) (infinite, infinitely = végtelenül helyett; lehetetlen mondatszerkesztés) visszahúzódott —

2. Vagy (amikor) Ő (ti. a lélek) hágott fel alacsonyabb Felismeréshez/vagy: Elismeréshez túl távoli Magasságba, alacsonyabbhoz mint az Ő (ti. a Lélek) Mindenhatója — (azaz olyan magasra, hogy Istennél alacsonyabb lény már nem lát el odaáig)

3. Ez a halandó Érvénytelenítés (= a halandóság végleges érvénytelenítése? vagy éppen ellenkezőleg: ez a halandó, tehát éppenséggel nem végleges érvénytelenítés?) ritkán van alávetve Autokratikus (Egyeduralkodó) Arcnak: csak akkor, ha olyan szép/tiszta/letisztult/igaz/istenigazábóli/fair mint (egy) Jelenés —

4. Az Örökkévalóság általi feltárása — néhány — kivételezett előtt a Halhatatlanság Kolosszális leglényegének — (Ebben az utolsó versszakban nincs ige, ez nem mondat.)
   
   
Az első pillanatban azt lehetne hinni, hogy a vers általában beszél a lélekről, bárkinek a lelkéről, amikor is az olyan magasra emelkedik, hogy elmaradt mögötte minden, ami földi, ami esetleges, ami nem örök, nem abszolút érvényű. De a végén kiderül, hogy az Örökkévalóság csak kevés kegyeltje/kedvence (favorites) előtt tárja fel a halhatatlanság lényegét. Nem derül ki, vajon ezek közé a „protekciós” lelkek közé számítja-e a saját lelkét Emily Dickinson, de valószínű, hogy odaszámítja, sőt a megfogalmazás, bár nagyon visszafogottan, azt sugallja, hogy éppenséggel a saját lelkéről beszél.

Nem hiszem, hogy a 3. versszakbeli „Air” szó itt levegőt jelent (valaki úgy fordította), bár a költészetben sokminden elképzelhetetlen dolog képzelhető el, „egyeduralkodó, önkényuralmi levegő” is. De minthogy az „air” szó arckifejezést, kinézetet is jelent, mégiscsak sokkal valószínűbb, hogy arról van szó. Kurrens képzeteink szerint Isten valóban egyeduralkodó, önkényúr. A halandóság érvénytelenítése csak akkor állhat meg Isten Ábrázatja előtt, ha olyan tiszta, olyan anyagtalan már, mint egy jelenés. Hogy miért fontos ebben az összefüggésben hangsúlyozni azt, hogy Isten Egyeduralkodó, azt nem tudom; ez talán azt jelenti, hogy Isten túl szigorú, lehetne egy kicsit kevésbé maximalista, mert még életünkben eljutni ilyen tisztán anyagtalan állapotba óriási erőfeszítést igényel.

Talán némi iróniát vagy öniróniát is láthatunk abban, hogy a „substance” szó nem csak „legbenső, absztrakt lényeget” jelent, hanem ezzel szöges ellentétben anyagot is, valaminek az anyagát... végtére is írhatott volna a költő „essence"-t is, az itt nagyjából ugyanazt jelentené, de „anyag"-ot nem.

Hogy Emily Dickinson valóban eljutott-e ilyen misztikus élményhez, vagy csak elképzelte, hogy milyen lehet az, az, gondolom, eldönthetetlen kérdés.