Dickinson, Emily: (Köss le — gondot —) ((Bound — a trouble —) in Hungarian)

Bound — a trouble —
And lives can bear it!
Limit — how deep a bleeding go!
So — many — drops — of vital scarlet —
Deal with the soul
As with Algebra!

Tell it the Ages — to a cypher —
And it will ache — contented — on —
Sing — at its pain — as any Workman —
Notching the fall of the Even Sun!
  
   
   Szövegváltozat:
   
   
Bound a Trouble — and lives will bear it!
Circumscription — enables Woe —
Still to anticipate — Were not limit —
Who were sufficient to Misery?

State it the Ages — to a cipher —
And it will ache contented on —
Sing at its pain, as any Workman —
Notching the fall of the even Sun —
   
   
   
(1861 körül)

Köss le — gondot —
És túléli az élet!
Limitálj — vérző mélysebet!
Épp — annyi — életszínü — vércsepp —
A léleké
Mint a Számtané!

Korokra szabd — egy nulla-számra —
És megnyugodva —: fáj tovább —
Danászva — mnt egy Mesterember —
Kipipálván a Napnyugatát!
   
   
   *
   
   
Köss le gondot — és túléli az élet!
Korlátjától — képes a Jaj —
Várni a Jövőt — Ha nem érne véget —
Ki volna Nyomorúságra való?

Korokra szabd — egy nulla-számra —
És megnyugodva — fáj tovább —
Danászva — mnt egy Mesterember —
Kipipálván a Napnyugatát.
   
   
   
Ha tudjuk, hogy bajunk, nyomorúságunk milyen intenzitásra és időtartamra van kijelölve, akkor elviselhetőbb, mint a kilátástalanság vagy a bizonytalanság.

Nulla-szám. Az eredetiben: Cypher, = a „nulla” számjegy. Nem értem, hogy „ezzel a költő mit akart mondani”. Talán ezt: Ha meg van szabva, hogy mennyi ideig fog tartani a baj, és tartson akár korokig is, és írjanak bár oda még egy nullát az évek száma után, akkor is fáj ugyan tovább a fájdalom, de megnyugodva, minden este örülve neki, hogy hál’Istennek megint elmúlt egy nap. Ez a gondolat elég groteszk és nyakatekert ahhoz, hogy valószínűsíthessük Emily Dickinsonnál (akibe szerelmes többek között az ilyen nyakatekert groteszkségei miatt is vagyok, persze reménytelenül...), annak ellenére, hogy a mondatszerkezet ezt nem igazolja. Vagy talán inkább ezt jelenti: „Ha a gond/baj számára egész korokig tartó idő van kiszabva — egynullás számú azaz néhányszor tíz évig, tehát emberélet léptékű korokig tartó idő —, akkor" stb.

Mulatságos emberöltő hosszúságú filozófikus szőrszálaknak ez a hasogatása... különösen még azzal a danászó asztalos- vagy tetőfedőmesterrel mint a fájdalom megtestesítőjével is megfejelve. Azt gondolom, hogy az őszintén szenvedő Emily maga is jókat kuncoghatott saját gyötrött agyának pihentagyú ötletein. „Ihaj, csuhaj, de jó, hogy egyszer meghalunk, mert akkor vége lesz minden rossznak”... (Erről a más módon, de nem kisebb mértékben zseniális Švejk jut eszembe. Zokogó  kocsmárosné: „Tíz – évet – kapott a – férjem – ma egy – hete!” – „Hát akkor egy hetet már letudott belőle” – mondta Švejk vidáman...)