Dickinson, Emily: (Ha Ő széthull — hát — nem lesz semmi — más —) ((If He dissolve — then — there is nothing — more —) in Hungarian)
|
(If He dissolve — then — there is nothing — more —) (English)If He dissolve — then — there is nothing — more — Would but some God — inform Him — Say — that a little life — for His —
|
(Ha Ő széthull — hát — nem lesz semmi — más —) (Hungarian)Ha Ő széthull — úgy — nem lesz semmi — más — Szólna Néki — egy Isten — Hogy — egy pici — Őérte-lét — Nem okvetlenül fölösleges rejtvényfejtés: széthull — szertetfoszlik, eltűnik az életemből napkelet — az eredetiben: eastern = húsvét, de csak azért, mert ez a szó látszólag az „east” = kelet szóból származik, tehát a „sunset at eastern" is oxymóron azaz egymásnak ellentmondó, egymást kölcsönösen kizáró szavakból álló fogalom, „napnyugta keleten”, akárcsak az „éjféli napfogyatkozás". hajnalat — saját szóalkotásom pirkadat, hajnalhasadás helyett. Halovány Betlehemi csillag — Ha az az illető neadjIsten eltűnnék az életemből, az olyan volna, mintha az a bizonyos csillag túl halvány és nemlátható lett volna, sőt lehullott volna, tehát nem vezette volna el a napkeleti bölcseket Jézus bölcsőjéhez. Nem értek a keresztény theológiához, de az a benyomásom, hogy ez itt a blaszfémia határát súrolja: akármennyire imádja is Emily azt az urat, azért talán keresztény körökben mégsem illik fontosságát Jézus fontosságához hasonlítani, nem? Dehát leírt ő ennél nagyobb Istenkáromló szemtelenségeket is. fogat — a halottaskocsi. Többes számban áll, nem tudom, miért; talán csak nem azt jelenti ez, hogy ha az a bizonyos isten nem szól idejében a szóbanforgó illetőnek, akkor a szerző többször is meghal, nem csak egyszer??? — „Formalistább" aggyal az is gondolható, hogy a chariot szó főleg azért áll többes számban, hogy az ige ne waits legyen hanem wait, tehát rímeljen a late szóval. A rím sztereotip, mechanikus versalkotóelem, mégsem kevésbé fontos az agyafúrt és eredeti gondolatoknál, amint azt a botfülű dilettáns hiszi, sőt sajnos gyakran nem csak a botfülű dilettáns, hanem nem egy botfülű szaktekintély is. A gondolatjelek és a dőlt betű túlzásba vitt használata elvben kifogásolható: ezek a figyelemfelkeltő, hangsúlyozó, sokatsejtetni szánt eszközök céljukat vesztett sztereotípiává, modorosságá válnak Emily Dickinson verseiben. De csakis elvben kifogásolható! A versek szerzőik tulajdona, akkor is, ha közkincsek, akkor is, ha a magunkénak valljuk őket!! Ha a kiadóvállalatok, szöveggondozók, fordítók fütyülnek rájuk és beléjükokoskodnak, akkor olyan az, mint ha valaki levakarná az ő házaikról a vakolatot vagy a díszeket azért, mert őszerinte az fölösleges. Mit szólnának hozzá azok a nagyokosok??
|