Dickinson, Emily: (Haladva él az Élet) ((Advance is Life's condition) in Hungarian)

Advance is Life's condition
The Grave but a Relay
Supposed to be a terminus
That makes it hated so —

The Tunnel is not lighted
Existence with a wall
Is better we consider
Than not exist at all —
   
   
   
(A vers keletkezésének éve ismeretlen)

Haladva él az Élet
A Sír csak Stáció
Mit végállomásnak hiszünk
Azért gyűlölt is ő —

Nincs fény az Alagútban
Egy fal mögötti Lét
Jobb — véljük — mint nem élni
A Létnek Életét —
   
   
   
A condition szó kétértelmű: jelentheti az első sor azt is, hogy „Az Előrehaladás az Élet feltétele”, és azt is, hogy „Az Előrehaladás az Élet állapota, létmódja”. — A vers szerint az élet a sír után is folytatódik, halad tovább előre, a halál csak „relay = stáció”: így hívták hajdan azt az intézményt, ahol az utazók pihent lovakra cserélhették fáradt lovaikat, hogy útjukat folytathassák.

(Már több vers kapcsán esett szó az ún. slant rhyme-ról, a „ferde rímről”, amely a leginkább Emily Dickinsonra jellemző: a rímelő szavaknak csak utolsó mássalhangzója azonos (olykor még egy-két mássalhangzó is), a magánhangzó(k) nem. Nos, a sor olykor magánhangzóra végződik, a két sor között így EGYETLEN EGY közös hang sincs, szerintem mégis úgy kell tekintenünk, MINTHA rímelnének, mivel a többi strófa megfelelő sorai rímelnek... Ha ez igaz, akkor Emily Dickinson költészetének egyik paradoxona ez a sok közül. Itt is: a második strófa 2. és 4. sora rímel. A rímképlet XAXA, olyan rímképlet, amely nagyon gyakori bármely angol vagy nem angol nyelvű költészetben, Emily Dickinsonéban is. Minthogy a rímképlet a versek nagy többségében azonos egy-egy vers összes strófáiban — Emily Dickinson verseiben ugyan kevésbé következetesen, de azért ott is —, úgy kell tekintenünk, hogy Relay és so is rímel, noha egyáltalán nem csengenek össze. Könnyen meglehet, hogy más is észrevette már ezt, csak én nem tudok róla. Az ilyen „rímet” super-slanted rhyme-nak nevezhetjük, vagy fantom-rímnek, nemrímelő rímnek. ,Ha állnának még ott a magánhangzók után mássalhangzók, akkor azok okvetlenül azonosak volnának'... Nem tudom, gondolt-e erre Emily Dickinson, de nagyon valószínűnek tartom, hogy az ilyen „fantom-rímmel” is tudatosan élt ő. Nincs kizárva, hogy ennek van valami szuperszofisztikált köze a vers gondolatához: Mint ahogyan ebben a rímben nincs semmi „megfogható”, mégis rím, mégis létezik, ugyanúgy a síron túli életnek sincsenek falai, határai, nincs benne semmi „kézzelfogható”, mégis létezik. Szerintem Emily Dickinsontól kitelik ilyesmi...)