Dickinson, Emily: (Van egy Tavaszi Fény) ((A Light exists in Spring) in Hungarian)

A Light exists in Spring
Not present on the Year
At any other period —
When March is scarcely here

A Color stands abroad
On Solitary Fields
That Science cannot overtake
But Human Nature feels.

It waits upon the Lawn,
It shows the furthest Tree
Upon the furthest Slope you know
It almost speaks to you.

Then as Horizons step
Or Noons report away
Without the Formula of sound
It passes and we stay —

A quality of loss
Affecting our Content
As Trade had suddenly encroached
Upon a Sacrament.
   
   
   
(1864 körül)

Van egy Tavaszi Fény
Nincs egész Éven át
Nincs máskor hanem csak mikor
Március beköszönt.

Van egy Szín odakint
Magányos Réteken
A Tudomány nem bír vele
Csak Ember-Érzelem.

Ott vár a Pázsiton,
Leghátsó Fán a Jel
Legmesszibb ismert Lejtődön
Hozzád szinte beszél.

S míg lép a Horizont
Vagy a Dél el-jelent
Úgy hogy nincsen hang-Formula
Hagy a Szín minket itt —

Veszteség-kvalitás
Bensőnket illető
Mint beront egy Kufár-Dolog
Szentségtelenitő.
   
   
   
Vagy a Dél el-jelent. Az eredetiben szó szerint: Vagy (= vagyis?) a Delek el-jelentenek, esetleg: [amint a horizontok lépnek] / Vagy el-jelentenek Deleket. Csak találgatni tudom, hogy ezt hogyan kell elképzelni. A láthatár(ok) valószínűleg azért lép(nek), mert a sötétedéssel „közelebb jönnek” azaz egyre kevésbé messzire lehet ellátni. A Dél azért lehet többes számban, mert ez nem csak egyszer, egy napon történik, hanem több március eleji napon is újra meg újra, tehát ezek „március eleji delek”, v.ö. ,márciusi reggelek, esték’. Az el-jelent-ben az „el”, ered.: away, azt jelenti, hogy „elfelé”: azáltal, hogy a delek bejelentenek valamit (beszámolnak róla), azáltal az a valami eltávolodik, elmegy, megszűnik. Az a valami a különös tavaszi fény és szín.