Thomas, Dylan: Hogy őrizzem ép elmém (That Sanity be Kept in Hungarian)

That sanity be kept I sit at open windows,
Regard the sky, make unobtrusive comment on the moon,
Sit at open windows in my shirt,
And let the traffic pass, the signals shine,
The engines run, the brass bands keep in tune,
For sanity must be preserved.

Thinking of death, I sit and watch the park
Where children play in all their innocence,
And matrons on the littered grass
Absorb the daily sun.

The sweet suburban music from a hundred lawns
Comes softly to my ears. The English mowers mow and mow.

I mark the couples waking arm in arm,
Observe their smiles,
Sweet invitations and inventions,
See them lend love illustration
By gesture and grimace.

I watch them curiously, detect beneath the laughs
What stands for grief, a vague bewilderment
At things not turning right.

I sit at open windows in my shirt,
Observe, like some Jehovah of the west
What passes by, that sanity be kept.

Hogy őrizzem ép elmém, ülök a tárt ablaknál,
az eget nézem, a holdat illendő szavakkal illetem.
A tárt ablaknál ülök egy szál ingben,
S hagyom: a forgalom forogjon, a jelzőlámpa jelezzen,
a mozdony fusson, a rezesbanda tisztán fújjon;
hisz az ép elmét meg kell hogy őrizd.

Borongván halálon, ülök s nézem a parkot,
hol gyermekek játszódnak még-ártatlanul
és nörszeik a piszkos füveken
beisszák a Napot.

Száz pázsitról az édes külvárosi zeneszó
halkan fülemig ér. Mindenütt csak angol nyírógép nyír.

A párocskákat elnézem: kéz kézben lejtenek,
Figyelem mosolyuk,
Édes hivogatásuk, sok-sok ötletük,
nézem, vágyuknak hogy adnak jeleket,
gesztust, - grimaszokat.

Mohón lesem őket, mosolyuk mögött
a gyászt, a homályos ámulást
a dolgokon, miknek boldog vége sosincs.

Egy szál ingben tárt ablaknál ülök
S úgy nézem, mint egy Nyugat Jehovája,
Mi zajlik lent, hogy őrizzem eszem.

 
1933