Thomas, Dylan: Mesterségem (In My Craft or Sullen Art in Hungarian)

In my craft or sullen art
Exercised in the still night
When only the moon rages
And the lovers lie abed
With all their griefs in their arms,
I labour by singing light
Not for ambition or bread
Or the strut and trade of charms
On the ivory stages
But for the common wages
Of their most secret heart.

Not for the proud man apart
From the raging moon I write
On these spindrift pages
Nor for the towering dead
With their nightingales and psalms
But for the lovers, their arms
Round the griefs of the ages,
Who pay no praise or wages
Nor heed my craft or art.

Mesterségem, sötét művészetem,
tevéled küzdök minden éjszaka,
tombol a hold, virrasztok reggelig,
a szeretők ágyukban fekszenek,
s bánatukat ölelik húnyt szemekkel,
más nem hallatszik, csak a fény maga,
írok, se hír, se pénz, sem a hideg
bűvölet fizetsége nem kell,
mely színpadokról szórja fényeit;
az ő szívük jutalma kényszerít,
mi bennük érik, mind azt keresem.
 
Tombol a hold, viaskodom, de nem
a gőgösöké, amit éjszaka
csapzott lapokra írok, sem pedig
a felszálló halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;
csak a szeretőké, kik húnyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik,
akiknek fizetségre nem telik,
nem is látnak, övék művészetem.