This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Donne, John: Az ereklye (The Relic in Hungarian)

Portre of Donne, John

The Relic (English)

When my grave is broke up again

Some second guest to entertain,

—For graves have learn'd that woman-head,

To be to more than one a bed—

And he that digs it, spies

A bracelet of bright hair about the bone,

Will he not let us alone,

And think that there a loving couple lies,

Who thought that this device might be some way

To make their souls at the last busy day

Meet at this grave, and make a little stay?

 

If this fall in a time, or land,

Where mass-devotion doth command,

Then he that digs us up will bring

Us to the bishop or the king,

To make us relics ; then

Thou shalt be a Mary Magdalen, and I

A something else thereby ;

All women shall adore us, and some men.

And, since at such time miracles are sought,

I would have that age by this paper taught

What miracles we harmless lovers wrought.

 

First we loved well and faithfully,

Yet knew not what we loved, nor why ;

Difference of sex we never knew,

No more than guardian angels do ;

Coming and going we

Perchance might kiss, but not between those meals ;

Our hands ne'er touch'd the seals,

Which nature, injured by late law, sets free.

These miracles we did ; but now alas !

All measure, and all language, I should pass,

Should I tell what a miracle she was



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.emule.com/2poetry/phorum/read.php?6,147559

Az ereklye (Hungarian)

Ha majd felássák síromat,

S az újabb vendéget fogad

(Mert a nőktől tanulta meg,

Többeknek nyújtson fekhelyet),

Aki észrevesz egy

Szőke hajból font karpántot a csontok

Közt: békén hagy azonmód,

Mondván, itt szerelmesek fekszenek,

Kik úgy vélték, eképp elérhetik,

Hogy az utolsó napon lelkeik

E sírnál találkozzanak kicsit.

 

Ha ez ott történik, ahol

Áhitat immár nem honol,

A sírásó, ki megtalál majd,

A püspöknek és a királynak

Mint ereklyét ad át,

Te Mária Magdolna leszel eképp,

Én valami egyéb,

Minden nő (s férfi) bálványként imád;

S mert ekkor mindenki csodákat áhít,

Hát írásom, ím, tanúságul áll itt,

S hirdeti tiszta szerelmünk csodáit.

 

Szerettük egymást, meg se kérdve,

Hogy kit szeretünk és mivégre,

Hogy két nem van, csak annyira

Tudtuk, mint lelkünk angyala;

Egymást jövet-menet

Mi is megcsókoltuk, de nem egyébkor,

S mit megsért egy merész kor:

Mi nem törtük föl a pecséteket;

Ha csodát tettünk, ez volt a csoda,

De nyelv s mérték nem írja le soha

Többé már, mily csoda volt ő maga.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap