Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Davis Matlock (Spoon River Anthology - Davis Matlock in Hungarian)

  Suppose it is nothing but the hive:

  That there are drones and workers

  And queens, and nothing but storing honey —

  (Material things as well as culture and wisdom) —

  For the next generation, this generation never living,

  Except as it swarms in the sun-light of youth,

  Strengthening its wings on what has been gathered,

  And tasting, on the way to the hive

  From the clover field, the delicate spoil.

  Suppose all this, and suppose the truth:

  That the nature of man is greater

  Than nature's need in the hive;

  And you must bear the burden of life,

  As well as the urge from your spirit's excess —

  Well, I say to live it out like a god

  Sure of immortal life, though you are in doubt,

  Is the way to live it.

  If that doesn't make God proud of you

  Then God is nothing but gravitation

  Or sleep is the golden goal.

Tegyük föl, nincs más, mint a méhkas:

vannak herék, vannak dolgozók és

királynők, és csak tárolni kell a mézet

(anyagiakat, bölcsességet, kultúrát)

a jövő nemzedéknek, ez a nemzedék pedig nem él soha

csak ha kirajzik az ifjúság napsugarában,

szárnyát próbálva avval, amit összehord,

és kóstolgatva, útban a mezőkről

a méhkasig, a gyönge zsákmányt.

Tegyük föl mindezt. Aztán tegyük föl azt, ami valóság.

Hogy az emberi természet nagyobb,

mint a méhkasban a természet szükséglete;

hogy hurcolni kell az élet terhét

a szellem serkentő fölöslegével együtt —

igen, és ezt megélni, mint egy isten,

hinni a halhatatlanságban, noha kételyek közt:

valahogy így kell csinálni.

Ha ettől se lesz büszke rád az Isten,

akkor az Isten nem egyéb, mint gravitáció,

vagy az álom az arany célállomás.