This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Lucinda Matlock (Spoon River Anthology - Lucinda Matlock in Hungarian)

Portre of Masters, Edgar Lee

Spoon River Anthology - Lucinda Matlock (English)

  I went to the dances at Chandlerville,

  And played snap-out at Winchester.

  One time we changed partners,

  Driving home in the moonlight of middle June,

  And then I found Davis.

  We were married and lived together for seventy years,

  Enjoying, working, raising the twelve children,

  Eight of whom we lost

  Ere I had reached the age of sixty.

  I spun,

  I wove,

  I kept the house,

  I nursed the sick,

  I made the garden, and for holiday

  Rambled over the fields where sang the larks,

  And by Spoon River gathering many a shell,

  And many a flower and medicinal weed--

  Shouting to the wooded hills, singing to the green valleys.

  At ninety--six I had lived enough, that is all,

  And passed to a sweet repose.

  What is this I hear of sorrow and weariness,

  Anger, discontent and drooping hopes?

  Degenerate sons and daughters,

  Life is too strong for you--

  It takes life to love Life.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.bartleby.com/84/

A Spoon River-i holtak - Lucinda Matlock (Hungarian)

Chandlerville-be jártam ki táncolni,

s Winchesterben csillagnézősdit játszadoztunk.

Egyszer, mikor egy koratavaszi holdas éjen hazafelé

hajtattunk, mi lányok lovagot cseréltünk.

Ekkor akadtam össze Davis-szel.

Megkért, felesége lettem, hetven hosszú éven át,

rosszban-örömben, tizenkét gyereket nevelve, keményen.

Nyolc meghalt közülük,

még mielőtt betöltöttem volna hatvanadik évem.

Fontam, szőttem, szorgoskodtam a konyhán, beteget bagyuláltam,

tettem-vettem a kertben s pihenő napokon

csak kószáltam a réten, hol a pacsirta dalolt,

s a Spoon River partjain szedegettem a kagylót,

a virágot, a gyógyfüveket, miközben

átkiabáltam az erdei fáknak, a zöld patakoknak.

Kilencvenhat ilyen év elég volt, eleget éltem,

megszolgáltam az édes nyugalomra.

Ti meg bánatról, unalomról fecsegtek,

haragról, hogy elégedetlenek vagytok, reménytelenek?

 

Elfajzott fiak és korcs leányok:

nem tudtok megbirkózni az élettel?

Élni, élni kell, hogy az Életet megszeressük.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu/08300/08367/08367.htm#341

minimap