Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Henry Phipps (Spoon River Anthology - Henry Phipps in Hungarian)

  I was the Sunday-school superintendent,

  The dummy president of the wagon works

  And the canning factory,

  Acting for Thomas Rhodes and the banking clique;

  My son the cashier of the bank,

  Wedded to Rhodes, daughter,

  My week days spent in making money,

  My Sundays at church and in prayer.

  In everything a cog in the wheel of

  things--as--they-are:

  Of money, master and man, made white

  With the paint of the Christian creed.

  And then:

  The bank collapsed.

  I stood and hooked at the wrecked machine –

  The wheels with blow-holes stopped with

  putty and painted;

  The rotten bolts, the broken rods;

  And only the hopper for souls fit to be used again

  In a new devourer of life,

  When newspapers, judges and money-magicians

  Build over again.

  I was stripped to the bone, but I lay in the

  Rock of Ages,

  Seeing now through the game, no longer a dupe,

  And knowing "'the upright shall dwell in the land

  But the years of the wicked shall be shortened."

  Then suddenly, Dr. Meyers discovered

  A cancer in my liver.

  I was not, after all, the particular care of God

  Why, even thus standing on a peak

  Above the mists through which I had climbed,

  And ready for larger life in the world,

  Eternal forces

  Moved me on with a push.

Én voltam a vasárnapi iskola felügyelője,

Báb-elnöke a vagonműveknek

És a konzervgyárnak

Thomas Rhodes és a bank-klikk megbízásából;

Fiam, a bank pénztárosa,

Rhodes lányát vette el feleségül,

Hétköznapjaim pénzkeresettel múltak el,

Vasárnapjaim imával.

Az így-kell-ennek-lenni gépezetében

Forgattam a kereket.

Pénz-beszél, alá-szolgája, és mindent fehérre fest

A keresztényi hit.

De mi történt?

A bank összeomlott. Csak álltam ott,

Néztem a gépezet roncsát,

Amint a lendkerék nagyot nyikordult

És kottyanva megállt,

Rozsdás csavarokat és tört dugattyút

És láttam, csak a széngarat használható

Hogy életeket újra beszívjon, ha újságok,

Bírák és pénzbűvölők

Újra építkeznek.

Csontig kopasztottak, de engem

Az Idők Méhe óvott,

Átláttam rajtuk, engem nem lehet palira fogni,

És főleg tudtam, hogy „a jók meglátják ama világot,

Ám a gonoszok évei megszámláltatnak".

Ekkor váratlanul Dr. Meyers

Rákot fedezett fel a májamon.

Tehát mégsem voltam Isten különös kiszemeltje!

Mindegy, így is megálltam egy percre a csúcson

A ködök felett, amikben idáig másztam,

És vártam készen a teljesebb életet e világon,

De az örök erők

Megint löktek rajtam.