Larkin, Philip: Dublini képeslap (Dublinesque in Hungarian)

Down stucco sidestreets,
Where light is pewter
And afternoon mist
Brings lights on in shops
Above race-guides and rosaries,
A funeral passes.

The hearse is ahead,
But after there follows
A troop of streetwalkers
In wide flowered hats,
Leg-of-mutton sleeves,
And ankle-length dresses.

There is an air of great friendliness,
As if they were honouring
One they were fond of;
Some caper a few steps,
Skirts held skilfully
(Someone claps time),

And of great sadness also.
As they wend away
A voice is heard singing
Of Kitty, or Katy,
As if the name meant once
All love, all beauty.

Stukkós mellékutcákba, hol
ónszürke fény dereng
s a délutáni köd
kigyujtja boltokban a lámpát,
turfkönyvek, kegytárgyak felett
vonul egy temetés.

Elöl a gyászkocsi,
de nyomban azután
csapat járókelő:
birkabőr ujjasban, fehér
virággal a kalapjukon,
bokát verő ruhákban.

S nyájas nagyon a hangulat.
Olyannak tisztelegnek tán,
akit szerettek.
Néhányan cifrázzák a lépést,
ügyesen fölfogva a szoknyát
(ritmusra csattog két tenyér).

De van mély bánat is.
Ahogy vonulnak,
hallani a dalt
a Kittyről, vagy Katyről,
mintha a név ezt mondaná:
szerelem, szépség.