Larkin, Philip: Dublinesque (Dublinesque in Hungarian)

Down stucco sidestreets,
Where light is pewter
And afternoon mist
Brings lights on in shops
Above race-guides and rosaries,
A funeral passes.

The hearse is ahead,
But after there follows
A troop of streetwalkers
In wide flowered hats,
Leg-of-mutton sleeves,
And ankle-length dresses.

There is an air of great friendliness,
As if they were honouring
One they were fond of;
Some caper a few steps,
Skirts held skilfully
(Someone claps time),

And of great sadness also.
As they wend away
A voice is heard singing
Of Kitty, or Katy,
As if the name meant once
All love, all beauty.

A macskaköves mellékutcán,
hol a fény is ónosan szitál,
s a boltok ablakában lámpa
bont virágot a délutáni
ködben, s ragyog lóversenynaptár,
rózsafüzér, vonul a gyászmenet.

Elöl a halottaskocsi megy,
lemaradva mögötte pedig
egy falka lotyó, egész regiment,
széles karimáju, virágos
kalapban, sok birkabőr kabát,
sok hosszú szoknya, mind földig ér.

Együvé tartoznak, egy család,
utolsó útjára gardedám
egy rég látott, kedves rokonnak;
kánkánra lépnek, kart karba fonva,
úrinőkön nem így áll a szoknya
(az idő vérrel és bajjal jár),

viselnek bánatot, s halált.
Vonul tovább a trupp, s egy dal szól
messziről, magányos hang dalol
valami Babiról vagy Gabiról,
mintha ez a név jelentene
mindent, ami szép volt, szerelem.