This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Gunn, Thom: Mozgásban (On The Move in Hungarian)

Portre of Gunn, Thom

On The Move (English)

'Man, You Gotta Go.'

 

The blue jay scuffling in the bushes follows

Some hidden purpose, and the gush of birds

That spurts across the field, the wheeling swallows,

Have nested in the trees and undergrowth.

Seeking their instinct, or their pose, or both,

One moves with an uncertain violence

Under the dust thrown by a baffled sense

Or the dull thunder of approximate words.

 

On motorcycles, up the road, they come:

Small, black, as flies hanging in heat, the Boy,

Until the distance throws them forth, their hum

Bulges to thunder held by calf and thigh.

In goggles, donned impersonality,

In gleaming jackets trophied with the dust,

They strap in doubt--by hiding it, robust--

And almost hear a meaning in their noise.

 

Exact conclusion of their hardiness

Has no shape yet, but from known whereabouts

They ride, directions where the tires press.

They scare a flight of birds across the field:

Much that is natural, to the will must yield.

Men manufacture both machine and soul,

And use what they imperfectly control

To dare a future from the taken routes.

 

It is part solution, after all.

One is not necessarily discord

On Earth; or damned because, half animal,

One lacks direct instinct, because one wakes

Afloat on movement that divides and breaks.

One joins the movement in a valueless world,

Crossing it, till, both hurler and the hurled,

One moves as well, always toward, toward.

 

A minute holds them, who have come to go:

The self-denied, astride the created will.

They burst away; the towns they travel through

Are home for neither birds nor holiness,

For birds and saints complete their purposes.

At worse, one is in motion; and at best,

Reaching no absolute, in which to rest,

One is always nearer by not keeping still.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemhunter.com/poem/on-the-move-man-you-gotta-go/

Mozgásban (Hungarian)

"Gyerünk, ember, gyerünk, tovább."

 

Ha kék szajkó rugdossa az avart:

Rejtett rugók feszítik; ha madár-

Raj röppen a réten, kerengő csapat

Fecske: fán fészkel mind, s bokrok között.

Nem tudni, milyen ösztönök, erők

Vezérlik őket: vaktában vagdos

Az ember a porban, melyet karmos

Elméje fölver, rest kis szava fölkapál.

 

Jönnek, motoros falka, döng az út:

Legyek száz szén-foltja a nyárban, a

Horizontra futásban a fiúk,

Combjuk, vádlijuk csupa zaj, zörej.

Gumiszemüveg, személytelenség, szilaj,

Tág bőrzubbony rajtuk, por-trófeák -

Jól fölcsatolt kétely, nem látja a világ -

Tán még értik is, mit mond e zenebona.

 

Merész iramuk pontos vonalát

Nem látni még, de közismert utak

Aljáról hajszolják küllőik csapatát.

Zsíros mezőn át iszkol a madár:

Amerre intik, táncol a határ.

Ember az ember: gépet, szellemet

Gyárt, s gyanútlanul hajhássza a rideg

Hínáros jövőt, járatlan utat.

 

Félmegoldás ez is. Végső soron

Nem sorsunk a rongy diszharmónia

E földön; sőt átok, hogy fél-barom

Lévén nincs pontos ösztönünk, és éberen

Csüngünk a mozgás habján, mely sulykol és terem.

Magához idomít az üres, mozgatott

Világ: dobók leszünk és dobott darabok,

S ráfonódunk lassan roppant rugóira.

 

Pár perc csak, s föccs: jöttek, hogy menjenek -

Maguk urai, robognak saját

Akaratuk hátán; kerekeik

Nyomán sem szent, sem madár nem lakik:

Szentek és madarak bevégzik tetteik.

Sebaj, nem tespedtek. Sőt, minthogy semmi nem

Tökéletes, ami nem mozog szüntelen -

Életük teljesebb, mert soha meg nem állt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/0102/07gunn.htm

minimap