Gunn, Thom: Az istennő (The Goddess in Hungarian)

When eyeless fish meet her on
her way upward, they gently
turn together in the dark
brooks. But naked and searching
as a wind, she will allow
no hindrance, none, and bursts up.

through potholes and narrow flues
seeking an outlet. Unslowed
by fire, rock, water, or clay,
she after a time reaches
the soft abundant soil, which
still does not dissipate her

force - for look! sinewy thyme
reeking in the sunlight; rats
breeding, breeding, in their nests;
and the soldier by the park
bench with his greatcoat collar
up, waiting all evening for

a woman, any woman
her dress tight across her ass
as bark in moonlight. Goddess,
Proserpina: it is we,
vulnerable, quivering,
who stay you to abundance.

Hogyha vak halakra lel
útján fölfelé, azok
összebújnak a sötét
patakban. Csupasz, erős:
furakszik mint szél, soha
nem akad el, és kitör

sziklakürtőn, réseken
keresztül. Nem fogja le
kőszirt, víz, tűz vagy agyag,
egyszerre csak, ím, felér
a lágy talajig, ahol
még mindig nem veszti el

erejét - nézd: kakukkfű,
naptól illatos; pocok,
fészkében szaporodó;
katona, ki park-padon
fölhajtott gallérral ül,
minden este s nőre vár,

bármilyenre, akinek
feszül farán a ruha:
holdas hajó. Istennő,
Proserpina, mi vagyunk
ő, a gyengéd, reszkető,
ki teremni kényszerít.