This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hughes, Ted: A farkasok üvöltése (The Howling of Wolves in Hungarian)

Portre of Hughes, Ted

The Howling of Wolves (English)

Is without world.

 

What are they dragging up and out on their long leashes of sound

That dissolve in the mid-air silence?

 

Then crying of a baby, in this forest of starving silences,

Brings the wolves running.

Tuning of a violin, in this forest delicate as an owl’s ear,

Brings the wolves running—brings the steel traps clashing and slavering,

The steel furred to keep it from cracking in the cold,

The eyes that never learn how it has come about

That they must live like this,

 

That they must live

 

Innocence crept into minerals.

 

The wind sweeps through and the hunched wolf shivers.

It howls you cannot say whether out of agony or joy.

 

The earth is under its tongue,

A dead weight of darkness, trying to see through its eyes.

The wolf is living for the earth.

But the wolf is small, it comprehends little.

 

It goes to and fro, trailing its haunches and whimpering horribly.

 

It must feed its fur.

 

The night snows stars and the earth creaks.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://the-portmanteau.blogspot.hu

A farkasok üvöltése (Hungarian)

Világ nélküli.

 

Mit húznak-vonszolnak vonításaik hosszú pórázán,

Amit elnyel a levegő néma csendje?

 

Egy felsíró csecsemő, az ínséges csend erdejében,

Futásra ingerli a farkasokat.

Egy hangolódó brácsa, a bagolyfül-finom erdőben,

Futásra készteti a farkasokat – csattogásra és nyáladzásra

Az acélcsapdákat,

Szőrrel bevont fémvázukat nem repeszti szét a fagy,

Szemük sohasem értheti meg, hogyan történhetett

Hogy így kell élniük,

 

Hogy élniük kell

 

Ártatlanság szivárog az ásványokba.

 

Szél süvít, és a púpos hátú farkas megborzong.

Üvöltéséről meg nem mondható, hogy fájdalomé, vagy örömé.

 

Nyelve alatt a föld,

A sötétség holtsúlya, ami megpróbál az ő szemével látni.

A farkas a földnek él.

De a farkas kicsi, keveset ért.

 

Csak jön-megy farát vonszolva és szörnyen nyüszít

 

Étel kell a bundának.

 

Az éj csillagokat havazik és a föld csikorog.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.irodalmijelen.hu

minimap