Sandburg, Carl: Festettem (People Who Must in Hungarian)

I painted on the roof of a skyscraper.
I painted a long while and called it a day’s work.
The people on a corner swarmed and the traffic cop’s whistle never let up all afternoon.
They were the same as bugs, many bugs on their way—
Those people on the go or at a standstill;
And the traffic cop a spot of blue, a splinter of brass,
Where the black tides ran around him
And he kept the street. I painted a long while
And called it a day’s work.

Festettem egy felhőkarcoló tetején.
Sokáig festettem és így szóltam: napi munkám ez.
A nép hullámzott egy sarkon, és a forgalmi rendőr sípja egész délután nem némult el.
Mint a poloskák, hemzsegő poloskák, olyanok voltak az úton -
Akár mentek, akár megálltak;
És a forgalmi rendőr csak kicsi kék folt, pici rézforgács,
Körülötte a fekete áradat -
Őrizte az utcát. Sokáig festettem,
És így szóltam: napi munkám ez.