Longfellow, Henry Wadsworth: A Költők (The Poets in Hungarian)

O ye dead Poets who are living still,
  Immortal in your verse, though life be fled;
  And ye, O living Poets, who are dead
  hough ye are living, if neglect can kill:
Tell me if in the darkest hours of ill,
  With drops of anguish falling fast and red
  From the sharp crown of thorns upon your head,
  Ye were not glad your errand to fulfil?
Yes; for the gift and ministry of Song
  have something in them so divinely sweet,
  It can assuage the bitterness of wrong;
Not in the clamor of the crowded street,
  Not in the shouts and plaudits of the throng,
  But in ourselves are triumph and defeat.


(1878)

Költők, kik éltek, bár föld föd, göröngy,
  Élés nélkül is halhatatlanok,
  S ti, élők, noha mindőtök halott,
  Mert öldököl a közöny nevű szörny,
Mondjátok, miközben öntözte könny
  Sötétlő s szorongó napjaitok,
  Ti töviskoszorús mord homlokok,
  Nem volt küldetéstek gyönyörü gyöngy?
Az volt; mert a Dal olyan adomány,
  Mely magában rejt édes-istenit,
  És minden keservet a sutba hány;
Nem a plebs, nem harsány utcák teszik,
  Nem a taps, nem a divatos irány,
  Csak mi magunk, győz-e vagy elbukik.