MacLeish, Archibald: Hajózás nyugatra (Voyage West in Hungarian)

There was a time for discoveries —
For the headlands looming above in the
First light and the surf and the
Crying of gulls: for the curve of the
Coast north into secrecy.

That time is past.
The last lands have been peopled.
The oceans are known now.

Señora: once the maps have all been made
A man were better dead than find new continents.

A man would better never have been born
Than find upon the open ocean flowers
Drifted from islands where there are no islands,

Or midnight, out of sight of any land,
Smell on the altering air the odor of rosemary.

No fortune passes that misfortune —

To lift along the evening of the sky,
Certain as sun and sea, a new-found land
Steep from an ocean where no landfall can be.

Volt ideje a fölfedezésnek –
Az első fényben földerengő
Fokoknak meg a hullámtörésnek meg a
Sirálysikolynak: a part ívelésének
Észak rejtelmébe.

Az az idő a múlté.
Az utolsó szárazföldek is benépesültek.
Kiismerve az óceánok.

Szenyóra, ha kész valamennyi térkép,
Új földrészt lelni rosszabb a halálnál.

Jobb meg sem születni a férfinak,
Mint ha nyílt tengeren lát meg virágot
Szigetről sodródni, hol nincs sziget,

Vagy ha éjfélkor minden part látkörén túl
A forduló szél rozmaringszagot hoz.

Jó sors olyan nincs, mint e balsors:

Az esti égen kibontakozik
Egy új föld, biztos, mint a nap, a tenger,
Egy óceánból, hol kikötni nincs mód.