Levertov, Denise: A holdat akarom (I) (Wanting The Moon (I) in Hungarian)

Not the moon. A flower
on the other side of the water.

The water sweeps past in flood,
dragging a whole tree by the hair,

a barn, a bridge. The flower
sings on the far bank.

Not a flower, a bird calling
hidden among the darkest trees, music

over the water, making a silence
out of the brown folds of the river's cloak.

The moon. No, a young man walking
under the trees. There are lanterns

among the leaves.
Tender, wise, merry,

his face is awake with its own light,
I see it across the water as if close up.

A jester. The music rings from his bells,
gravely, a tune of sorrow,

I dance to it on my riverbank.

Nem a holdat. Virágot
a víz túlsó partján.

A víz csak rohan nagy áradatban,
egész fát cibál hajánál fogva,

istállót, hidat. A virág
dalol a messzi parton.

Nem a virág, madár hív.
A legsötétebb fák mélyéből, dallam lesz

a víz fölött, csönddé áll
a folyó köpenyének barna redőiből.

A hold az. Nem, fiatal férfi, sétál
a fák alatt. Lámpások villannak

a levelek között.
Ő gyöngéd, bölcs és vidám,

arca saját fényétől éber,
odalátok a víz fölött, megérinthetném.

Bohóc az. Az ő csengettyűi küldik
e zenét, szomorút, bánat dallamát,

s én táncolok rá itt a partomon.