Ashbery, John: Helyhez kötött létezés (A Sedentary Existence in Hungarian)

Sometimes you overhear them discussing it:
the truth - that thing l thought I was telling.
What could it have been that I said?
To be more or less like other men and women
and then to not be at all – it’s
 
like writing a book that is both beautiful and disgusting.
Because we can't do it now. Yet this space
between me and what I had to say
is inspiring. There’s a freshness
to the air; the crowds on Fifth Avenue
are pertinent, and the days ahead,
still formless, unseen.
 
To be more or less unravelling
one's own kindness, noting
the look on others' faces, why
thats the ticket. It is all the expression
of today, and you know how we keep an eye on
 
 today. It left on a speeding ship.

Néha hallod őket vitázni róla:
az igazságról – amiről, azt hittem, én beszélek.
Mi lehetett az, amit mondtam?
Többé-kevésbé olyan, mint más férfi és nő
és aztán nem lenni egyáltalán – ez olyan,

mint az a könyv, ami egyszerre gyönyörű és gusztustalan.
Mert most nem tudjuk megtenni. Ugyanakkor ez az űr,
köztem és mondandóm között
ösztönző. Frissesség érződik a levegőben; 
az Ötödik Sugárúti tömeg
alkalomszerű, és az elkövetkezendő napok
még kialakulatlanok, láthatatlanok.

Többé-kevésbé szétzilálni
valakinek kedvességét, észrevéve
mások arckifejezését, ugye,
ez a nyerő. Mindez a jelen
kifejezésmódja, és tudod, hogyan tartjuk egyik szemünket

a jelenen. Egy gyorshajtó hajón távoztam.